A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

A Semmelweis Egyetem rektorának, a nemzeti erőforrások miniszterének, az MTA elnökének

 

A hvg.hu hírportál 2012. január 11-én hosszú cikket közölt, melyben azt állítja, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben megvédett egyetemi doktori (dr. univ.) értekezése legnagyobb részt egy bolgár szerző művének – magyarra fordított – átvétele, anélkül, hogy ezt a szerző bármilyen módon feltüntette volna. A portál által bemutatott, tucatnyi oldalon sorakozó példa alapján a plágium kérdését nem lehet elhessegetni.

A Semmelweis Egyetem illetékes karának dékánja szerint a doktori címet szabályos eljárásban adták ki, a bírálatok egyértelműek voltak, ezért vizsgálatra nincs szükség. A doktori szabályzatoknak a cím utólagos megvonására vonatkozó rendelkezései* is megerősítik, hogy a tudományos fokozatok kiadásának folyamata, a minősítő eljárások képtelenek teljes mértékben kizárni a plágium lehetőségét. Ezt mutatja a közelmúlt számos európai és egyesült államokbeli esete is. Az eljárás szabályos volta nem függ össze a munka eredetiségével; a méltató bírálatok lehetnek teljesen jóhiszeműek, amennyiben a bírálók nem ismerhetnek egy magyarországi könyvtárban nem fellelhető, egyetlen példányban létező kéziratot, vagy egyéb munkát. Éppen ezért a plágium gyanúját csak tisztességes, alapos és mindenre kiterjedő vizsgálat – tehát a különböző szövegek gondos, szakértő összehasonlítása – után vethetjük el.

Egy tudományos intézményrendszert nem csak az minősít, hány kiváló képességű kutatót juttat el a doktori fokozatig és ők hány minőségi publikációra képesek. Legalább ilyen fontos, miként kezeljük a tudományos etikát, az olykor alapvető erkölcsi normákat áthágó, a tudomány tekintélyét romboló eseteket, és korrigáljuk-e az előforduló hibákat. A plágium súlyos vád, és a felsorakoztatott bizonyítékokat látva nem maradhat tisztázatlanul. Nem maradhat, hiszen így árny vetül minden magyarországi egyetemen, tudományos intézményben szerzett tudományos fokozatra, minősítésre. A mi tudományos fokozatainkra. Ha a hvg.hu által bemutatottak után azt üzenjük a kutatók következő nemzedékének és a világ tudományos életének, hogy a magyar tudományos életben ilyen súlyú és ilyen súlyos bizonyítékokkal alátámasztott váddal nem is foglalkozunk, akkor ezzel a magyar tudományos élet intézményeit hiteltelenítjük el. Az általunk megszerzett tudományos fokozatok, minősítések ettől kezdve kétes értékűek, hiszen kívülről az látszik: Magyarországon vonakodnak megtenni azt, ami máshol magától értetődő. Ez akár oda is vezethet, hogy a jövőben a magyar kutatók nem lesznek szívesen látott partnerek a világban, és a magyar szerzők munkáit gyanakvással fogadják.

Amikor eldöntöttük, hogy Magyarországon szerzünk tudományos fokozatot, elvégezzük az ehhez szükséges kutatómunkát, és végigjárjuk a fokozat- és minősítésszerzés útját, akkor a magyar tudomány, a magyarság hírét is öregbíteni akartuk. Bíztunk benne, hogy a szigorú fokozatszerzési, minősítési eljárás azt szolgálja: utólag is büszkék lehessünk magunkra és intézményeinkre, ahol sikerült teljesítenünk a követelményeket. Mi továbbra is büszkék szeretnénk lenni a magyar tudományra. Ez azonban lehetetlen a tisztességes, nyilvános és átlátható vizsgálat nélkül. Ezért arra kérjük a Semmelweis Egyetem rektorát, a nemzeti erőforrások miniszterét és az MTA vezetését, hogy mindent tegyenek meg a vád tisztázására.

 

*Pl. ELTE doktori szabályzat 63. §; MTA doktori szabályzat 48. §.



Egry Gábor, PhD, történész

Welker Árpád, PhD, történész

Mitrovits Miklós, PhD, történész

Torma Péter, PhD, informatika

Gelléri Gábor, PhD, történész

Tóth András, PhD, szociológus

Miklós Ágnes Kata, PhD, irodalomtörténész