Barta Dóra és társulata kell Egernek!

A nem létezőnek vélt közönség nevében írunk önnek levelet. Ugyanis már lassan láthatatlanoknak érezzük magunkat. Most viszont szeretnénk közölni, hogy mi igenis élünk, lélegzünk és hangot tudunk adni véleményünknek. Mi eddig is – pontosan fogalmazva, eddig – ott ültünk a nézőtéren, és vártuk a csodát, ami nem pártolt el tőlünk, mert valamilyen módon mindig megmutatkozott számunkra. Hol katarzis, hol meghökkenés, hol temérdek kérdés formájában, melyekről órákig, napokig, akár hetekig lehetett gondolkodni, vitatkozni, beszélgetni akár a büfében, a facebookon, vagy csak az utcán sétálgatva. Mindezek hatására valóban azt érezhettük, hogy kicsit többek lettünk, hiszen tanulhattunk másokról, láthattunk olyan hibákat, melyeket akár mi is elkövettünk, és ráébredhettünk arra, hogy valamit muszáj tennünk. A színház felnyitotta a szemünket, és rájöttünk, milyen is az élet valójában. Ide vezetett az a sok kérdés, melyet egy-egy előadás alkalmával kaptunk, idáig. Azonban a készre gyártott, instant válaszok, amiket a torkunkon próbálnak letuszkolni, kissé megfekszik a gyomrunkat.

Akkor válik igazán belsővé és biztossá egy meggyőződés, egy érték ha azt személyes átdolgozás előzi meg. És hogy a felnőtt és felelős identitásnak ezek is részét képezik? Ha már egyszer ilyen nagyon felelős honpolgárokat akarnak belőlünk nevelni, legalább legyenek következetesek!

A színészeink, már bármi történjen is, távoznak Egerből. Nehéz szívvel, de elengedjük őket, tudva azt, bárhol is legyenek, mi is ott leszünk, és ha nem is egészen, de csipetnyi részleteket visszakaphatunk abból, ami itt zajlott.

De, hogy a táncosokkal is ugyanez történjen? Azt már nem! . Tájékoztatnánk önöket, hogy itt egy igencsak színvonalas és belevaló műhely kezdett alakulni. Barta Dóra és társulata, előadásról előadásra tovább kalauzolt minket a tánc, számunkra eddig még ismeretlen világába. Aki ott ült a nézőtéren, az megtapasztalhatta, hogy minden darabbal valami újat és izgalmasat mutattak meg nekünk, a művészet élvezetének egy egészen más aspektusát tárták fel előttünk. Ráébredhettünk, hogy nem csak szavakkal fejezhetőek ki olyan dolgok, melyek körül vesznek minket. Rettentő fájó lenne, ha ennek a szellemi és művészeti kalandnak is vége szakadna itt.

Hatalmas könnyelműségnek tartjuk a város részéről azt, hogy ennyi elismert táncművészt, akik számos díjjal rendelkeznek, akikhez nemzetközileg elismert koreográfusok jöttek, hogy velük dolgozhassanak, csak úgy elengedné. Tiltakozunk ez ellen! Hatalmas veszteséget jelentene ha itt hagynának minket.

Annak idején még a császár jóváhagyásától függött, hogy Mozart egy operája hány előadást érhetett meg. (Ha némi hitelt adunk az Amadeus című filmnek, ott a Figaro házassága bemutatóján elásította magát, a darabot alig néhányszor játszották. Az utókor nem a császárt igazolta.) Azóta több, mint 250 év telt el. Az viszont nem egy jó jel, ha ma, itt, ennyi év múltán, nem szakértő hatalmasok személyes preferenciáján múlik egy művészi alkotás, vagy együttes léte. Ezt mi nem vagyunk hajlandóak elfogadni!

Ha a város valóban szeretné itt tartani a fiataljait, sőt másokat is idevonzani, akkor igenis vegyék figyelembe annak művészeti és szellemi igényeit is! Ne lehetetlenítsék el Barta Dóráék társulatát, hanem tegyenek maradásukért!

Barta Dóra és társulata kell Egernek!    Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével