Egyetemisták egy jobb felsőoktatásért

Egyetértünk azzal, hogy a magyar felsőoktatás számos sürgető problémával néz szembe, amelyek orvoslása mielőbbi állami beavatkozást tett szükségessé. A mostani felsőoktatási reform helyesen veti fel az államilag finanszírozott keretszámok újragondolását, hiszen a korábbi képzési struktúra bizonyos szakmákban túlképzéséhez, míg más szakmák esetében alulképzéséhez vezetett. A hallgatók motiválása és a társadalmi igazságosság szempontjából indokoltnak tartjuk, hogy a felsőoktatási költségek finanszírozásában az állam mellett a hallgatók is nagyobb szerepet vállaljanak, ennek értelmében nem tartjuk eleve elvetendőnek a tandíj bevezetését. Mindazonáltal a felsőoktatási reform jelenlegi formájában több problémát teremt, mint ahányat megold – kitűzött céljait nem éri el, következményeivel viszont súlyosan sérti az ország érdekeit.

Határozottan tiltakozunk a 2011. december 23-án elfogadott új felsőoktatási törvény tartalma és megalkotásának módja ellen.

1. Sajnálatos módon folyatódott a döntések mögött álló alapelvek és szakmai érvek nyilvánosságra hozása nélkül zajló, az érintetteket bizonytalanságban tartó törvénykezés.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy ilyen stratégiai jelentőségű terület teljes átalakítása nélkülözte az igényes szakmai előkészítést (a magyar munkaerőpiac igényeinek helyes felmérését) valamint az érintett csoportokkal való érdemi egyeztetést. Elfogadhatatlan továbbá, hogy olyan változtatásokat, amelyek komoly alkalmazkodást igényelnek a szereplőktől, ilyen drasztikus hirtelenséggel vezetnek be. 2011 tavaszán a diákszervezetek több nyilvános állásfoglalásban sürgették a nyílt szakmai vitát és a demokratikus törvényhozási folyamathoz nélkülözhetetlen transzparenciát a felsőoktatási törvénytervezet megalkotásában, kérdéseinkre, javaslatainkra azonban nem kaptunk érdemi választ.

2. Hiányoljuk azokat az elhelyezkedési arányokra és életpálya-jövedelemre alapuló hatásvizsgálatokat, amelyek hitelt érdemlően alátámasztanák a mostanihoz hasonlóan radikális keretszám-átalakítás szükségességét.

Bár erős társadalmi konszenzus mutatkozott annak elismerésében, hogy a magyar képzési struktúra nem felel meg a magyar munkaerőpiac igényeinek, a jövő generációk sorsát és a magyar gazdaság növekedési potenciálját ilyen mértékben befolyásoló változtatást csak megfelelő szakmai előkészítéssel és valós számadatokra alapozva lehet elvégezni. A keretszámok drasztikus átalakítása, és egyes tudományterületek állami finanszírozásának szinte teljes felszámolása számos aggályt felvet: a javaslat ellentmond a korábbi évek elhelyezkedési statisztikáinak és a keresleti viszonyoknak, emellett egy jól működő jogállam és piacgazdaság számára nélkülözhetetlen területeken hiányszakmák kialakulásával fenyeget. A törvény megalkotói részéről e problémákra sem érkezett érdemi válasz.

3. A törvény tovább rontja az esélyegyenlőség érvényesülését, és a hátrányos helyzetű rétegek végleges leszakadásával, a társadalmi kohézió felbomlásával fenyeget.

A szakkollégiumi mozgalom tagjaiként erős elkötelezettséggel viseltetünk a társadalmi mobilitás erősítése irányában. Mind hatékonysági, mind pedig igazságossági szempontból kívánatosnak tartjuk az esélyegyenlőség erősítését a felsőoktatás területén. Véleményünk szerint már e felsőoktatási reformot megelőzően is komoly aggodalomra adott okot a magyar oktatási rendszer gyenge társadalmi mobilizáló képessége. Bár egyetértünk a tandíj bevezetésének hatékonyságnövelő szerepével, de veszélyesnek és igazságtalanak tartjuk, hogy mindezt egy rászorultságot is figyelembe vevő ösztöndíjrendszer hiányában hajtják végre.

A tandíj a piacinál kedvezőbb hitelkonstrukciók létrehozása mellett is komoly akadályt gördíthet a szegényebb családok gyermekeinek továbbtanulási terveinek útjába. Számos tanulmány bizonyítja, hogy személyes tapasztalatok hiányában a szegény családok számottevően alábecslik a továbbtanulás bérekben megjelenő hasznát, így a tandíj még egy kedvező hitelkonstrukció felkínálása mellett is elrettentheti a szegény családok gyermekeit, számos tehetségtől fosztva meg a magyar felsőoktatást.

Rendkívül igazságtalannak tartjuk, hogy a kevés állami finanszírozott hely kiosztásában semmilyen rászorultsági elv nem érvényesül. Figyelembe véve az iskolai sikeresség társadalmi helyzettel való szoros összefüggését ez egy a jómódúaknak juttatott állami transzfer bevezetésével egyenértékű. A jelenlegi változtatás bizonyos szakmákat a jómódú családból származó diákok előjogává változtatja, e szakmák hiányszakmává válásuknak köszönhetően magas bérekre számíthatnak és a jövedelemkülönbségek növekedését okozhatják. Az ilyen hatások, bár nem szándékolt, de elkerülhetetlen következményei a jelenlegi felsőoktatási reform bevezetésének. 

Jelen formájában elfogadhatatlannak tartjuk az új felsőoktatási törvényt, amely oktatáspolitikai, gazdaságstratégiai és társadalmi igazságossági szempontokból egyaránt ellentétes Magyarország nemzeti érdekeivel és a tudásgazdaság fejlesztését célzó európai uniós kötelezettségeinkkel.

A petíció szerzői egyetemisták, a Rajk László Szakkollégium tagjai, akik a megfogalmazottakkal egyetértő egyetemisták, középiskolások és állampolgárok támogató aláírására számítanak.