Gyermekeink jogaiért

•  SAJÁTOS NEVELÉST IGÉNYLŐ, TARTÓS BETEG vagy FOGYATÉKKAL ÉLŐ illetve AUTISTA 

• MINDEN  felnőtt fogyatékkal élőre, autistára, mozgás,- látássérültre stb. is vonatkozik, mert az ő életük minősége, jobbitása is célunk, aláírásgyüjtésünk értük is szól! 

Budapest 
Balog Zoltán Miniszter 

Örömmel fogadjuk a pedagógusok bátor kiállását saját jogaik védelme érdekében szeretnénk nyomatékossá tenni azonban, nem elvitatva a tanárok gondjait, egyetértve azokkal, hogy az oktatáspolitika igazi kárvallottjai sajnos valóban a gyermekek! 

Szeretnénk, ha mindenki tudná, aki ezt a levelet bárhol olvassa, azok is, akik még közvetlenül nem érintettek, mert nincs fogyatékkal élő a családjukban, hogy ma, 
Magyarországon sajnos egyáltalán nem érvényesülnek a fogyatékossággal élő emberek jogai, semmilyen szinten, sem az oktatásban, sem a szociálpolitikában, és az egészségügyben sem, még akkor sem, ha az érintett éppen egy gyermek! 

Mi, autista és más egyéb sérült gyermekek szülei, a végsőkig való elkeseredésünkben a helyzetünk kapcsán úgy döntöttünk, látva hogy a gyermekek érdekeivel és jogaival senki igazán érdemben nem foglalkozik, hogy eljuttatjuk kérésünket Önhöz, és a nyilvánossághoz!

A fogyatékos, SNI (sajátos nevelést igénylő), azon belül is még inkább az autista gyerekek jogainak sérülése pedig olyan mértéket ölt, hogy a szülők teljes elkeseredésükben már reményt is alig láttak az elmúlt évek során! Az oktatási rendszer összes hiányossága, a rendszer zűrzavara rajtuk csapódik le a legjobban, a teljes elnyomás szintje alatt vannak. 

Mindennapos megalázások és kirekesztés, súlyos diszkrimináció a részük, mert senki nem tudja mi a dolga, hogyan kell bánni velük. A fogyatékos emberek és autista személyek, gyermekek körül leginkább a félelem a meghatározó szó még a szakemberek, és pedagógusok részéről is a hozzájuk való viszonyulásban, ami egyértelműen a hiányos ismeret, és a teljes intolerancia eredménye, hiszen elfogadható segítséget a pedagógusok sem kapnak a munkájuk megfelelő ellátásához, hogyan kell egy fogyatékkal élő gyermekkel bánni, miközben elvárnák tőlük, hogy helyt álljanak. A tanárok anyagi, és erkölcsi helyreállítása segíthetne ebben is, helyénvaló ösztönzőkkel. A társadalomnak nem meg,- és kivetnie kellene közülük őket, hanem ehelyett megbecsülni, minden erejükkel segíteni őket, hiszen egy társadalmat az határoz meg, ahogy az elesettekkel bánik. Egy jól prosperáló állam elemi érdeke lenne az ő felzárkóztatásuk, oktatásuk, ezt nem nehéz belátni. Miközben a gyerekek számára az életük a tét ebben a történetben! Sokuk az oktatásban (egészségügyben), mindennapokban elszenvedett sérelmeik miatt,- szó szerint- a pszichiátriára jut, és gyermekek fenyegetőznek öngyilkossággal, sok gyermeket az intézményekben is megaláznak, begyógyszerezik, kikötözik, megverik, emberi méltóságukban súlyosan sérülnek, és még dokumentált nyoma sincs, mert a szülő sem mer feljelentést tenni, a retorziótól félve. A szüleik a napi harcok miatt a különféle hatósággal vívott küzdelmeikbe belefásulva, megtörve a túlélésre játszanak inkább, és megalkusznak mindennel, várnak valami jobb időkre, hogy bekövetkezik, valami csodára tán. 

Azt, hogy ma ezt, hogy lehet a 21. században Európa közepén megcsinálni, hogy gyermekeket vesznek semmibe az oktatásban, a szociálpolitikában, és megalázó módon kell azért még nekik küzdeniük, hogy egyáltalán a kötelességüket tudják valahogy teljesíteni, erre aligha vannak szavak. Nem is lehet ezt kifejezni. Ez a gyermekek jogainak súlyos többrétű megcsorbítását jelenti! 

Mi, autista gyermekek szülei, nem tudjuk elképzelni a jövőjüket ilyen körülmények között semmiképen tovább! A húrok már pattanásig feszültek! Mi már nem szeretnénk ezt! Elég volt ebből! 

Nem lehet azt megtenni, hogy legalább azt a szintű törődést nem adja meg egy ország kormánya, amit egy másik kisgyermek megkap máshol a világon. Nincs erre pardon. Az utóbbi hónapokban széleskörű egyeztetés folyt a már közvetlenül a szülők, és néhány érdekvédő szervezet között, ennek eredményeképpen kirajzolódott a kép, hogy hamarosan itt az idő, lépni kell, változtatást kérünk, ehhez jogvédőszervezetek további támogatását is kértük a jövőben! 

Éppen ezért: 

Mi is egyetértve a pedagógusokkal azonosulva az ő céljaikkal, de kiegészítve a mieinkkel, nemcsak hogy az egész oktatási rendszert látjuk veszélyben, de legfőképpen a gyermekeket! Ez semmihez sem mérhető, nem összehasonlítható! Szó szerint az életük a tét! 

Az ő életük ugyanis az elhibázott döntések, és a bürokrácia útvesztőjében, amíg a társadalom azon veszekedik kinek mennyi jár, a gyermek, aki saját érdekéért nem is tud kiállni, (nem tud még kiabálni sem ha megalázás éri valamely intézményben, mert mondjuk állapotánál fogva nem tud beszélni…) az ő életük eközben súlyos tragédiákba torkollik, hiszen semmi nem hozhatja vissza az elmúlt éveket, soha nem lesz még egyszer 6 éves, vagy 10. Ami fejlesztést, segítséget támogatást nem kapott meg a rendszer hibájából, - mert állítólag reájuk nincs az államkasszában pénz, - azt aligha lehet pótolni! Ez csöppet sem játék, hanem emberi életek, sorsok a tét! 

Nemcsak a káosz a jellemző, de saját bőrünkön tapasztaljuk, mi valódi módon élesben, hogy a sok bába között elvész a gyerek! A hiba rendszerszintű, azon komoly állami beavatkozás nélkül nem lehet segíteni, ez sem kétséges., hiszen már évekkel ezelőtt szóltunk és a kormányhoz fordultunk, de akkor sem, és azóta sem történt semmi! 

Olyan alapvető jogaik vannak korlátozva és megsemmisítve gyermekeknek, mint a szabad iskolaválasztáshoz való jog, mely alapvető emberi jog, csakúgy, mint az egyenlő bánásmódhoz való joga. 

Ehhez képest elenyésző számú oktatási intézmény fogadja őket, több gyermek naponta 50, vagy ennél több kilométert kell utaznia, csakhogy az iskolakötelezettségének eleget tudjon tenni, mindezt betegen, anélkül hogy utazásra lenne alkalmas a gyermek állapotánál fogva. Ha ezt nem teszi meg, akkor vagy magántanulóként kell, hogy teljesítsen, vagy a szülőt is, és a gyermeket is meghurcolják, a gyermekvédelmi szervek túlkapásairól lehet hallani egyre többször. 

Az állam gyakorlatilag költségvetési okokra visszautalva hol szakemberhiányra, hol intézményi ellátottság nem megfelelő voltára hivatkozik, amikor egy autistát, vagy más fogyatékkal élő vagy SNI-s gyermek intézményi felvételét elutasítja. Ezek a gyermekek a nekik járó fejlesztéseket nem kapják meg, ami az egészségük fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükségesek volnának, sokuk még minimális szinten sem, mert az állam nem tudja ellátni a feladatát! A felelősséget pedig a szülőre hárítja! 

A szülők gyakran éhbért kapnak ápolási díj címén, hiszen egy ilyen beteg gyermeket nem lehet otthon hagyni és elmenni mellette dolgozni sem, de ennek ellenében az állam meg szinte semmivel nem járul hozzá a beteg gyermek fejlesztéséhez, ami tekintettel arra, hogy hiány az országban, horribilis árakon valósítható meg magánúton, ha egyáltalán sikerül valahogy. 

Az ápolási díj nevetségesen kevés, huszonezer (szerencsésebb esetben negyvenezer) ft- os összegéből nem lehet beteg gyermeket nevelni, (egészségeset sem) mert akkor a társadalom is beteg lesz, aki ennyit áldoz erre, ez semmire nem elég. Ezt a törvényhozóknak is be kell látniuk! Az autizmus nagyon súlyos fogyaték, mely egy személy minden funkciójára kihat, és a család életét is teljesen befolyásolja. 

Az autista, és egyéb fogyatékkal élő gyermekeknek is éppolyan joga van fejlődni és tanulni, mint más gyermeknek, ezt ma, magyar iskolákban nem lehet megvalósítani, mivel minden érintett szerv a másikra hárít, igazi felelős soha semmiben nincs, kivéve természetesen a szülőt. Ő kéznél van, ha okolni kell valakit, bárhol, bármikor. 

A szülők kétségbeesve próbálják védeni gyermekeiket, de a hatóságok egymásra mutogatnak. Nincsenek egyértelmű hatáskörök megnevezve, nem tudják még az érintett szervek sem, hogy kinek mi a pontos feladata! A szülők hiába is fordulnak bárhova, ha sérelem éri őket vagy gyermekeiket, mert nem kapják meg az ellátást, vagy az intézményekben, iskolákban érik atrocitások a gyermeket, vagy szülőjét. Ha valaki felettes szervhez fordul, a felettes szerv saját maga ellen indít vizsgálatot, például a fenntartó esetében. Évtizedes, ha nem évszázados elmaradásban vagyunk a nemzetközi elvárásokhoz képest, az európai értékek mellett messze elmaradunk. Nem beszélve mindarról, hogy ezek álláspontunk szerint durva emberi jogi és gyermekjogi valamint fogyatékos ügyi egyezményeket is sért az a magatartás, amit az állam tanúsít, arról nem is szólva, hogy kisgyermekek életéről, a felnövekvő generációról van szó. 

Az az ország melynek szétzüllött az oktatáspolitikája és a szociálpolitikája mire számíthat? 

Mi számít értéknek egyáltalán, ha nem a gyermek? Az a gyermek, aki beteg, vagy problémával küzd, azt le kéne dobni tán egy sziklán? 

Kérjük, követeljük mi, autista gyermekek szülei, hogy a kormány azonnali változtatásokat hajtson végre! Vizsgálja felül az érintett területeket, mind a szociális, mind az oktatáspolitika terén, és hozza meg a szükséges intézkedéseket, jogszabályokat módosítson, hangolja sokkal jobban össze az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteket! Ne csak a pedagógusokkal egyeztessen, mert pont a fő érintett marad ki ebben az esetben, mégpedig a gyermek, és szülő! 

A következő követeléseink vannak: 

• 1.,Azonnali intézkedések egyike legyen egy válságtanács létrehozása, melyben a szülők érdekképviselete is közvetlenül jelen van, és meghatározó, azaz aktív, konstruktív szerephez jut a döntések hozatalában! Nem fogadjuk el a fogyatékos gyermekek szülei érdekképviselete nélküli február 09-i Kerekasztal egyeztetést legitimnek! Nélkülünk az semmis! Tűzzenek ki egy későbbi időpontot ahol a szülők képviselete jelen van. 

• 2.,Segítse elő a kormány a valódi integrációt a fogyatékkal élők esetében, ne csak mondva csinált kirakatpolitikát folytasson! 

• 3.,A gyermek szülőjének legyen joga a szabad iskolaválasztáshoz, ebben semmilyen korlát ne legyen! Legyen kötelező minden iskolában egy autizmus specifikus szakembert biztosítani, amennyiben oda kíván járni egy autista gyermek. Töröljék el az ún. nevezett szakmai alapító okirathoz kötést, hogy fogadóképes- e egy intézmény, mert ennek csak egyoldalú funkciója van, hogy ki lehet bújni a gyermek fogadása alól, amivel egy fogyatékos, SNI-s gyermek esetében tulajdonképpen diszkriminációt valósít meg az oktatási intézmény ezekben az esetekben, hiszen éppen ellenkezőleg, pozitív diszkriminációra volna szükség! Azokban az intézményekben sem működik az integráció, ahol a szakmai dokumentum, (Alapító okirat) tartalmazza az érintett terület fogadóképességét! Tehát kvázi nincs érdemi funkciója! Nem fogadjuk el azt érvelést, hogy költségvetési hiány van! Találjon rá megoldást a kormány, hogy legyen szakember, ott ahol kell, és annyi amennyi kell. A kormány teremtse elő az ehhez szükséges feltételeket, legyen az személyi, anyagi, vagy tárgyi eszköz. Ösztönözze megfelelően az adott iskolát a fogadóképességhez, és az őt oktató pedagógust is megfelelő és átlátható anyagi vonzatokkal! A szülőnek legyen joga egyenrangú partnerként bármely szereplővel, a gyermekével kapcsolatos ügyekben az intézményekben érdemben eljárni, mert a szülő ismeri legjobban a gyermekét, és ő biztosan a legjobbat akarja számára! Ő az elsőszámú érdekképviselője! 

• 4., Különítsen el a Központi Költségvetés egy alapot a Fogyatékosügyre, melyet másra nem használ fel és legyen annak külön oktatásra elkülönített alapja. Legyen ez átlátható, és nyilvános mindenki számára elérhető, hogy mire használták fel! 

• 5., Olyan Oktatási Reformot kell végrehajtani ahol az első számú érték a gyermek! A külföldi oktatásból, ott ahol az integráció jól működik, a követendő példákat azonnal alkalmazni kell, be kell adaptálni a hazai szabályzásba, és gyakorlatba! Ehhez állítson fel a kormány egy kutatóműhelyt, amely ezeket a külföldi példákat feltárja, elemzi, és hatékony átültetésére javaslatot tesz. Legyen az átültetésre ésszerű, gyors határidő szabva. 

• 6.,Terjessze ki a fogyatékos személyek, gyermekek oktatásban való bent maradását a középfokú oktatásba való bejutás egyértelmű támogatásával, ottani tanulmányaik segítésével is, legyenek nyitottak az iskolák a fogadásra akár pozitív diszkrimináció alkalmazása árán is. A középfokú oktatásban nincs ilyen lehtőség jelenleg. Ez hiba. 

• 7., Minden eszközzel törekedjenek arra, hogy a SNI és Fogyatékos valamint Autista gyermekek megfelelő és ingyenes fejlesztést kapjanak, valamint lehetőséget a sport, és, művészeti oktatásra az iskolákban, mert ezek a hatékony terápia részei, Ezek a gyermekek nagy százalékban integrálhatóak lennének később a munka világába is, ha megkapják az állapotuknak megfelelő segítséget! Ami a társadalomnak is sokkal előnyösebb, mintha nem vesz róluk tudomást, és mint megtűrt, lenézett személyekként kezeli őket, mert nem azok, hanem értékes emberek. 

• 8., Mozdítsa elő hatékonyan a társadalmi elfogadást, amennyire csak lehet, hiszen ez mindenkinek érdeke és egy állam gazdasági és társadalmi haszna amit ebből nyer, nem elhanyagolható! Legyen fő műsoridőben a médiában ismertető sugárzása a különféle fogyatékokról, vagy más propagandával támogassa, hogy a lakosság elfogadóbb legyen a fogyatékkal élőkkel. A gyermekek kapjanak felvilágosítást már az általános iskola alsó osztályában a fogyatékkal élőkkel, és más elesetekkel szembeni elfogadás fontosságáról! 

• 9., Emelje meg az őket gondozók ápolási díját legalább a minimálbérre, hiszen ha a társadalomra maradna egy bentlakásos intézményben az ellátásuk, az sokkal többe kerülne ez az államnak. Ismerje el ezt teljes értékű munkának! 

• 10., Találjon módot a támogatásra a fogyatékos-barát munkahelyeket illetően sokkal intenzívebben az eddigieknél, hiszen sok fogyatékkal élő szeretne tevékenykedni, értéket teremteni, a jövedelemre nekik is szükségük van, tehát legyenek valós távmunka lehetőségek számukra, mert jelenleg nincs ehhez valós hozzáférés! 

• 11., Az elkülönített Fogyatékossági alapból a bentlakásos intézmények, nappali foglalkoztatók támogatására is jusson. Átláthatóságot, nyilvános adatokat kérünk ebben is! 

• 12., Fogyatékkal élő személyt gondozó hozzátartozó kaphasson jelentős kedvezményeket az adózásban, illetve a lakáshoz jutásban, hasonlóképpen a Csok-hoz, legyen egyenértékű a legmagasabb kategóriával, hiszen ezek a szülők egy gyermek vagy ápolt személy esetén is, a gondozott korára való tekintet nélkül- mint az európai országok többségében, hiszen rendkívül jelentős munkát végeznek, amely az állam számára is hasznos. Nem vitatható, hogy fogyatékos gyermeket nevelni, vagy ilyen személyt ápolni óriási teher a családoknak, amely mindenképp több megbecsülést érdemel az adott állam részéről!

Kérjük Balog Zoltán miniszter urat, a döntéshozókat és mindenkit, aki ezt a levelet olvassa, hogy támogassa ezeket a törekvéseket, ereje és legjobb tudása szerint, a konstruktív egyeztető tárgyalás elindítását a fogyatékos gyermekek szülei, és fogyatékos érdekvédelmi szervezetek, (érintettek) közvetlen érdekképviseletével, mert semmiképpen nem kihagyhatók a döntésekből, ilyen horderejű intézkedéseknél! 
Eredményekben bizakodva,

Szülői Jogi Fórum az Autista Gyermekekért csoport, 2016. 02. 08.

Honlap

Facebook-oldal

Szülői Jogi Fórum az SNI és Autista Gyermekekért csoport    Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével