Hatékony fellépést a nők elleni és családon belüli erőszak ellen

Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Magyarország 2014 márciusában aláírta, de még nem ratifikálta az Egyezményt. A ratifikálás elengedhetetlen, ezzel válik jogilag is kötelezővé az Egyezmény. Az Egyezmény elfogadásától számítva már közel 5 év, Magyarország aláírásától számítva pedig 2 év eltelt. Eközben a ratifikálás előkészítése a témában aktív, az áldozatok valóságát és a nemzetközi jó gyakorlatot is ismerő nőjogi szervezetek nélkül zajlik.

Hazánkban milliós nagyságrendű a nők elleni erőszak, a párkapcsolati erőszak áldozatainak száma. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2014-ben publikált reprezentatív kutatása szerint a 15 éves koruk óta a fizikai és/vagy szexuális erőszak valamely formájának áldozatává vált magyar nők aránya a válaszadó 18–74 év közötti korosztályban 28%. Ez a 2011-es népszámlálás adataiból kiindulva több mint 1 millió 124 ezer nőt jelent. A 15 év feletti nők 9%-a, több mint 361 ezer nő volt valaha szexuális erőszak célpontja. A magyar nők 6%-a, több mint 223 ezer nő él jelenleg olyan párkapcsolatban, amelyben partnere fizikai és/vagy szexuális erőszakot követ el vele szemben. Eközben a kapcsolódó eljárások száma évente százas, maximum ezres nagyságrendű.  

A nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni átfogó és szakszerű állami fellépés hiányzik Magyarországon. Az elkövetők számos esetben büntetlenül maradnak, míg az áldozatok biztonságát nem szolgálja a rendszer. A szakemberek képzése, az áldozatokat segítő intézményrendszer és szolgáltatások terén is súlyos elmaradásunk van. Ez emberéletekbe kerül. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják ugyanakkor, hogy valós politikai akarattal, átfogó, hatékony és szakszerű fellépéssel a nők elleni erőszak általában, s a családon belüli, párkapcsolati erőszak is felismerhető, kezelhető, megelőzhető és visszaszorítható.  

Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása és megfelelő végrehajtása biztosítaná ezt az átfogó, hatékony és szakszerű fellépést. Az Egyezmény zéró toleranciát hirdet: a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak nem magánügy, s ezek minden formája és fajtája tilalmazott, a párkapcsolati erőszaktól a szexuális zaklatáson át a kényszerített abortuszig, a fizikai erőszaktól a lelki erőszakon keresztül a szexuális erőszakig. Az államoknak átfogó intézkedéseket kell hozni mind a megelőzés, mind az áldozatok védelme és támogatása, mind az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása terén. Integrált közpolitikákat – például nemzeti stratégiákat – kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, a szükséges költségvetési forrásokat is biztosítva. Az Egyezmény szerint az oktatás tantervébe be kell emelni többek között a sztereotípia-mentes nemi szerepek, nők elleni erőszak témákat. A megelőzésbe a magánszektort, az info-kommunikációs technológiai szektort és a médiát is be kell vonni; köztudatosságnövelő kampányokat kell indítani. A szakembereknek megfelelő képzést kell kapniuk például az erőszak felismeréséről, a nők és férfiak egyenlőségéről, az áldozatok jogairól. Az áldozatok számára ingyenes, 24 órás segélyvonalat, speciális támogató szolgáltatásokat, és megfelelő menhelyeket kell működtetni, elegendő férőhellyel. A büntetőeljárásokat késedelem nélkül kell lefolytatni. Megfelelő távoltartást, egyéb védelmi intézkedéseket, valamint az érintett hatóságoknál kockázatfelmérést is be kell vezetni. A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak eseteiben hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell alkalmazni, e körben a kötelező mediáció tilalmazott. A témában rendszeres statisztikai adatgyűjtés kell végezni és kutatásokat is támogatni. Az állam köteles biztosítani minden érintett hatóság, intézmény és szervezet hatékony együttműködését; köteles továbbá elismerni, ösztönözni és támogatni a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésben aktív civilszervezetek és civil társadalom munkáját.      

Alulírott felelős polgárok, civilszervezetek és csoportok, valamint intézmények aláírásunkkal és csatlakozásunkkal követeljük az Isztambuli Egyezmény által előírt átfogó és hatékony fellépést Magyarországon. Ezért felszólítjuk a döntéshozókat, hogy mielőbb gondoskodjanak az Egyezmény késlekedés és fenntartások nélküli ratifikációjáról, majd végrehajtásáról. Vonják be érdemben ebbe a munkába a témában jártas, emberi jogi alapon működő civilszervezeteket. Teremtsék meg a különböző szektorokban dolgozó szakemberek számára a szakszerű fellépés és együttműködés feltételeit, ezzel is segítve a munkájukat. Kapjanak hatékony védelmet az erőszakkal szemben a nők, gyermekek és egyéb érintettek, legyen számukra biztonságos hely a család és a tágabb közösség egyaránt!