Szólaljunk meg! Az irgalmasság bátorsága.

Keresztények!

Alulírottak keresztény, hívő emberekként elkeseredetten érzékeljük az országban a menekültválsággal kapcsolatban eluralkodó gyűlölködést. Már több mint egy éve annak, hogy a menekült kifejezést a közbeszédben felváltotta a migráns szó, és ezzel elindult a menedéket keresőket elidegenítő, szidalmazó megnyilvánulások szégyenletes sorozata. Hogyan juthattunk odáig, hogy a hazáját elhagyni kényszerülő, szenvedő, segítségre szoruló embertársban nem Krisztust látjuk?

Úgy gondoljuk, az Evangélium tanítását követve lelkiismereti kötelességünk, hogy irgalmassággal, nyitott szívvel és segítőkész tenni akarással forduljunk vallástól, kultúrától, gazdasági helyzettől, bőrszíntől függetlenül bárki felé, aki hozzánk érkezik, addig is, amíg jogi döntés nem születik arról, hogy Magyarország be tudja-e fogadni.

Tudjuk, hogy a menekültkérdés egy nagyon összetett probléma, amit csak összefogással és nemzetek közötti együttműködéssel kell és lehet megoldani, annál is inkább, mert ha a múlt történelmi és gazdasági összefüggéseit vizsgáljuk, a jelenlegi humanitárius katasztrófa kialakulásában közös az európai nemzetek felelőssége is. Mindeközben a magyar társadalmat megosztó, félelmet keltő népszavazási kampányból táplálkozó gyűlölet sokáig be nem gyógyuló sebeket ejt, melyeket kerítések és falak árnyékában is hordoznunk kell majd: ha a menekültek már nem lesznek velünk, a felszított megosztottság és gyűlölet új célpontokat fog keresni és találni.

Úgy gondoljuk, a krisztusi tanítást hirdető Egyháznak nagy a felelőssége a békés, értékorientált, építkező jövőképpel rendelkező nemzet, Európa, világ megőrzésében. Sajnos nem egy olyan egyházi megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt időben hazánkban, melynek   üzenete nem a közös imádság és megbékélés volt, hanem más népek és kultúrák megvetése, kárhoztatása, ellenségként történő beállítása. A “gyűlölj és félj” üzenet mostanra már az ország minden szegletébe eljutott, olyan helyekre is, ahol még soha nem találkoztak más bőrszínű vagy vallású emberekkel.

Hisszük, hogy „nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét” (2.Timótheus 1,7).

Történelmi időket élünk. Utánunk következő generációk sora fogja a történelemkönyvek lapjain olvasni, tanulni mindazt, ami most velünk, körülöttünk történik. A történelem által kínált kérdés nem a népszavazás igen-nem tengelyén dől majd el, ennél sokkal alapvetőbb kérdéseket kell megválaszolnunk:

Elfogadható-e számunkra bármilyen körülmények között a gyűlöletkeltés, a közvélemény  félelmekre alapuló manipulációja?

Elfogadható-e a hozzánk érkező menedékkérőkkel szembeni embertelen bánásmód a határainkon és a menekültügyi eljárásban?

Nézhetjük-e tétlenül, hogy egy földrészeken átívelő humanitárius katasztrófa áldozatait, gyerekeket, nőket, férfiakat emberi szolidaritást mellőzve, a propaganda eszközeivel veszélyes tömeggé próbálnak alacsonyítani?

Szabad-e csöndben maradni, amikor nem definiált, kereszténynek mondott értékekre hivatkozva, kereszténynek mondott kultúra védelmében kerítések és falak épülnek körülöttünk?

Köszönjük azoknak az egyházi személyeknek, akik a keresztényi szolidaritást hirdetve nyilvánultak meg az elmúlt időben. Reméljük, hogy Önök is segítenek visszatalálni ahhoz a lelkiséghez, amelyet a magyarországi szerzetesrendek 2015 szeptember 18-i közleményében olvashattunk: ”… mindig, újra és újra Krisztushoz megtérő igyekezetünkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy idehaza, magyar egyházunkban és hazánkban ne a gyűlöletnek, félelemnek, hanem a szeretetnek, ne az elzárkózásnak, hanem az együttérzésnek, ne a másiktól való elfordulásnak, hanem a másik arca szemlélésének és az ő elfogadásának tudjunk elsőbbséget adni.” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyarorszagi-szerzetesrendek-kozlemenye-menekultkerdesrol)

Kérjük Önöket, hogy támogassák kezdeményezésünket és hozzák nyilvánosságra álláspontjukat az evangélium szellemiségében, hogy a keresztény egyházak ne a széthúzás és a gyűlölködés, hanem a bizalom és a kiengesztelődés közösségei lehessenek.