Csehország-Lety: disznó farm a roma koncentrációs tábor helyén!

Egy ügy a méltóságról: A disznófarm elmozdítása az egykori Lety koncentrációs tábor helyéről
Európa szívében, egykor ahol koncentrációs tábor működött, most egy disznófarm áll a helyén.

A kerítésén ennek a farmnak, lóg egy tábla amin az EU zászlaja van; a farm valójában részben EU-s pénzforrásokból üzemel, a Közös Agrárpolitikán keresztül. A hely nehezen megközelíthető - magas gazban egy réten át sárban sétálva lehet csak elérni azt a tisztást ahol egyetlen egy tábla emlékeztet minket mindarra a szörnyűségre amik ezen a helyen egykor megtörténtek – ezzel is hozzájárulva a holokauszt tagadáshoz és a bűnök ’elmosásához’. A disznófarm, az erősen domináns szagokkal és mocsokkal ami ott található képletesen és szó szerint is bemocskolja az emlékét az itt elhunytaknak és szenvedőknek, és egyálatlán nem méltó környezet egy holokauszt emlékműnek.

A hely neve Lety, a Cseh köztársaságban, Prágától délre kb. 1 órányira autóval. 1939-ben épült a tábor, eredetileg börtön volt, és 1942 Júliusában vált koncentrációs táborrá, kizárólag Romák számára, és aként működött amíg be nem zárták 1943 Augusztusában. Romák százai dolgoztak ebben a táborban, és legtöbbjüket a halálukba deportálták, nagyrészt Auschwitz-Birkenau-ba.

Ez a ’bűncselekmény’ az emlékművel szemben hasonló tiszteletlenség mint maguk a bűnök amiket a Romák elszenvedtek a második világháborúban. Remekül tükrözi hogy a mai napig milyen ítélkezés és diszkrimináció áldozatai az Európában élő Romák. Az Európai történelem ezen részéről való tudatlanságot szimbolizálja.

Míg rengeteg módja és arca megmutatkozott a rasszizmusnak a kontinensünkön – egy kontinens ahol nem csak identitási, de értéki, szociális, közgazdasági, és intézményes krízis is uralkodik – a Romák elleni rasszizmus, valamilyen szinten az antiszemitizmushoz hasonlóan úgy kerül előtérbe hogy ezzel próbálják a holokauszt folyamán történt bűnök emlékét elfelejtettni velünk és bemocskolni.

Egyre kevesebb túlélő marad velünk hogy megosszák a történetüket és emlékeztessenek minket a szörnyűségekre, és minél kevesebben maradnak annál inkább az Európai civilizációra hárul ez a feladat. Ha erőszak éri a Roma vagy Zsidó közösségeket, akkor az szimbólikusan is érthető, hiszen ők az első számú ’leszármazottai’ a holokauszt áldozatainak, és ők az Európai ’bűntudat’ képviselői, és az üldöztetés áldozatai.

Ez által kerül sor holokauszt tagadásra, és a történelem átadásának hiányára, ez a modern rasszizmus és antiszemitizmus.

Ezen felül, ha véget tudnánk venni az emlékmű elleni ’bűncselekménynek’, az egyben egy rasszizmus, előítéletek, és diszkrimináció elleni harcot is jelképezne, amiknek a Romák az áldozatai. Ez elősegítené az igazságot és az egyenlőséget, és emellett a tudást is átadná az embereknek. Ez generációkon keresztül történő informálást jelenthetne, hogy a következő generációk ne kövessék el azokat a hibákat amit az elődjeik. Ez lényegében a Roma Pride lelke lenne, ami a Romák büszkeségéről, egy rasszizmus elleni megmozdulás a méltóság és igazság nevében, ami európa szerte több mint húsz országban megrendezésre kerül az elmúlt 4 évben.

A méltóságunk, Európában és Európán túl ezen múlik.

Ebből az okból kifolyólag, a Roma Pride alkalmából, kérnénk meg az Európai Tanács elnökeit, Mr. Tusk-ot és Mr. Schulz-ot, az Európai Bizottság elnökét, Mr. Junckert, és nem utolsósorban a Cseh Köztársaság elnökét, Mr. Sobotká-t hogy cselekedjenek ezzel az emlékművel kapcsolatos bűncselekménnyel szemben, hogy véget vethessünk végre a szégyenteljes és méltatlan helyzetnek ami Lety-ben van jelenleg.

 

Konkrétan ez annyit jelent hogy a disznófarmot át kell költöztetni máshová, és a helyében felállítani egy az itt történtekhez méltó emlékművet, nem úgy mint a most ott lévő emlékmű ami a párszáz méterre található tömegsírokra van építve. Ez azt is takarja hogy az egyszer itt élő és itt elhunyt családok és Romák történetét felfedezni és tovább adni.

A pénzügyi források erre már megvannak. Például a párszáz millió euróból fel lehet használni egy részét amit az EU-s költségvetés minden évben Roma integrációra szán és Brüsszelben érintetlenül ül mivel a tagállamok nem érdekeltek a felhasználásában. Ma az egyetlen hiány az a politikai érdek hiánya hogy cselekedjünk.

Ezen projekt elvállalásával és végrehajtásával tudjuk azt megalapozni, hogy a jövőgenerációi újonnan szerzett lelkesedéssel és büszkeséggel, emelt fővel nézzenek a jövőbe. Ez az út a méltósághoz a mai nap, Lety-n keresztül vezet.

Benjamin Abtan, Président du MouvementAntiracisteEuropéen–EGAM

(Fordítás – BereczEugén)

 
 
A Question of Dignity : Moving the pig farm from the site of the Lety concentration camp

There is, at the heart of Europe, an industrial pig farm that stands on the site of a concentration camp.

On the fence of this farm, there is a sign marked with the EU flag; the farm, in fact, receives European subsidies through the Common Agricultural Policy. The difficult nature of the access to the site - which obliges a half-hour walk through the tall grass, sometimes through mud, even in the height of summer, in order to reach the clearing that borders the site on which stands a sole explanatory panel - contributes to the erasing of the memory of the crime, and impedes the transmission of history. The presence of pigs, with their filth and sickening odour which dominates, stains the memory of those lost, and is an assault on their dignity and that of their descendants.

It is Lety, in the Czech Republic, around one hour south of Prague by car. A camp established there in 1939 to detain various prisoners was turned into a concentration camp exclusively for Roma in July 1942, until its closure in August 1943. Hundreds of Roma were reduced to forced labor and were deported to their deaths, above all to Auschwitz-Birkenau.

This “locucide,”referring to the crime against the site, resonates with the genocide of which the Roma were victims during the Second World War. It echoes the persecution and discrimination to which the Roma are still subjected in Europe today. It symbolizes the absence of knowledge regarding this part of European history.

Whilst different expressions of racism have appeared on our continent, a continent crossed by a crisis of identity, a crisis of values, alongside an economic, social and institutional crisis, the virulence of anti-Roma racism, just like anti-Semitism, finds part of its explanation in a certain erasing of memory of the genocide against the Roma and of the Holocaust.

Indeed, with survivors disappearing, it is the guilty conscience of European civilization that they represent and that fades away. Yet the guilty conscience allows the prevention of actions. Violence thus breaks loose, and if it attacks Roma and Jewish communities today with as much force, it is because they are symbolically the primary inheritor-witnesses, the primary representatives of this guilty European conscience;together, they form the first barrier to persecution.

Thus, the erasure of memory, the failure to transfer history, and denial appear as the elements incubating modern day racism and anti-Semitism.

Furthermore, to put an end to this locucide would represent a fight against racism, against discrimination and against the prejudice stamped by ignorance that afflicts the Roma. This would be to advance knowledge, justice and equality. This would be to transmit to current and future generations, allowing them to undo the heritage of persecution, and to liberate themselves from the suffocating weight of a funereal past. In short, this would give body to the spirit of Roma Pride, a mobilization against racism, in the name of equality and dignity,for which we, Roma and non-Roma, from more than twenty countries in Europe and beyond are engaged in together on the first Sunday of October for the last four years.

Our dignity, in Europe and beyond, depends on this.

It is for this reason, on the occasion of Roma Pride, that we ask the President of the European Council Mr. Tusk, the President of the European Commission Mr. Juncker, the President of the European Council Mr. Schulz, as well as the Czech Prime Minister Mr. Sobotka to act so that we may finally put an end to the locucide that is represented by the defilement of Lety.

Concretely, this means to relocate the industrial pig farm and in its place erect an appropriate site of memory and of transmission; unlike the memorial stone currently standing on the mass graves, a few hundred metres from the site. This means supporting research in order to discover the entire history of this site, as well as those who lived there, and those who died there.

Financing is already available to do this. It would suffice, for example, to use some of the hundreds of millions of euros from the European budget allocated yearly for Roma integration, which rest idle in Brussels due to a lack of interest from member states or their local authorities. Today, all that lacks is the political will to act.

It is in the undertaking of this project of dignity that the European project will find its breath that today marks its failure, that it will be able to respond to the crisis of values in which we find ourselves, and it shall give to current and future generations the possibility to project themselves towards the future with revived enthusiasm. Today, this path of dignity passes through Lety.

By:

Benjamin Abtan, Président du MouvementAntiracisteEuropéen - EGAM