#304: -

Igen, a hozzászólása alapján én is azt tippeltem volna, hogy nincs semmilyen tudományos fokozata. Így nem csak az elfogultság, hanem a tapasztalat és a hozzáértés is hiányzik abból, amit ír. Ezért én is elmondom még egyszer azt, amivel már páran próbálkoztak: nem mindegy, hogy hogyan kezeljük a forrásainkat.

Természetes, sőt, egyenesen elvárás egy disszertációval szemben az, hogy támaszkodjon az adott területen addig elért kutatási eredményekre. Ezt több szempontból is fontos:

- a doktorjelölt bebizonyítja, hogy ismeri a saját szakterületét, tisztában van azzal, hogy ki, mikor, milyen szempontból foglalkozott a témával

- így lehet elkerülni, hogy valaki feltalálja a spanyolviaszt, azaz sok munkával olyasmire jöjjön rá, amiről előtte már tizenöt könyvet publikáltak

- a jelölt megmutatja, hogy képes részt venni a területén folyó tudományos vitában, állást foglal, egyetért bizonyos elméletekkel, új bizonyítékokkal támasztja alá azokat, vagy éppen cáfolja őket. Eközben saját eredményeit is elhelyezi a palettán, és jó esetben azt is meghatározza, hogy mi az, amiben újat tud mondani, vagy amit hozzá tud tenni a korábbi kutatásokhoz.

Ami fontos: valamennyi esetben, amikor mások szavait, vagy akár virágnyelven átfogalmazott gondolatait használja, oldalszámra pontosan hivatkozik arra, hogy ezeket honnan vette.

Összefoglalva: mások eredményeinek korrektül hivatkozott felhasználása bevett tudományos módszer. Mások szövegének jelöletlen átvétele lopás. Plágium. A jelen esetben pedig épp az ilyen vélemények a legaggasztóbbak, amelyek szerint a szakdolgozatok és doktorik nagy része felelőtlen ollózgatással jött létre.

Még annyit, hogy akik kutatás alapján publikációkat írnak, azoknak általában doktorijuk is van, vagy lesz, és fordítva, akik disszertációt "állítanak össze", azok publikálják is a kutatásaikat. Ez nem két külön csoport.

#314: - Re:

Nos, tán az eddigi legkorrektebb írás a témában.

#314: - Re:  

 Remek osszefoglalo, koszonet erte!