Petíció Dörner György színi igazgatói kinevezése mellett!
Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével
A hatodik koporsó
2012-08-31 17:03:22Tisztelt támogató!
Aláírásoddal ismét segíthetsz!
Letiltották Csurka István "A hatodik koporsó" című drámáját.
Véleményezem, hogy a darab ellen tiltakozók valójában nem is látogatják ezt a Teátrumot, de jogos mulatságuknak tartják, hogy számunkra előírják, hogy mi nézhető és mi nem.
Aláírsoddal tiltakozz a cenzúra ellen!
Kérlek olvasd el az alábbi levelet és az alul megadott címre küld el a támogató aláírásodat.
Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér!
S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.
Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én!
S a fehér lapról láthatatlan sorokban
Feltámad az elítélt költemény.
Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!
S szól az Ige: én öröktől vagyok
S nem érintenek halálok, születések!
Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot!
S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,
Látatlanul mindenki olvasott!
Mélyen Tisztelet Tarlós István Főpolgármester Úr!
Mint a 2/3-ért szavazó demokratikus konzervatív ember
és a Gój Motoros Egyesület elnöke, mély megdöbbenéssel
értesültem a mai napon, hogy az Ön szíves döntése folytán,
pontosabban vélhetően az Önre nehezedő egyes körök nyomán
utasította, Dörner György színigazgató urat arra,
hogy A hatodik koporsó Csurka darab bemutatását (2013. 02. 22.)
vegy
Azt értem, hogy mint a színház fenntartója és tulajdonosa,
ehhez joga van, csupán a magyarázattal tartozik mindazoknak,
akik viszont szívesen megnézték volna, főleg azok akik olvasták is
a művet. Mielőtt válaszolna Tisztelt Főpolgármester úr,
egy-két dolgot nem árt ha tisztába tennénk közösen a félreértések
elkerülése miatt. Tudtommal, ahogy Ön is fogalmazott régebben
a színigazgató váltás azért is történt meg, hogy sikeres
magyar darabokat lásson a nagyérdemű, ami anyagi hasznot is
hoz a színháznak. Miből gondolja, hogy ezeknek a kritériumoknak
nem felelne meg? Nézzük a darabot. Jómagam olvastam
és a hivatásos rettegőktől eltérően, én nem találok benne
semmi kivetni valót. Ja a vége!? Ezzel sincs semmi probléma,
hacsak az nem, hogy történelmi tény! Mire is gondolok?
Például, vegyük az amerikai polgárháborút.
Mindkét felet támogatták a Rothsildok. A háborúhoz pénz kell,
mint tudjuk, ők ebből rendesen profitáltak,
mint mindig majd a győztes fél, kifejezhette a háláját,
mind a mai napig élvezik a politikai befolyásukat, érdekeiket.
Pár héttel ezelőtt még azt nyilatkozta, hogy a tiltakozók egyike,
aki nevezetesen híres karmester és nem is él itthon, - szíve joga -
vezényel Wagner darabokat, amit szívesen hallgatott
és rajongott érte a tömeggyilkos Hitler.
Tehát az ideológiai részét félre is tehetjük,
amennyiben ebben egyetértünk.
Nézzük a demokráciát, amiben Ön is maximálisan hisz és tesz.
Jómagam nem tudok olyanról kishazánkban, hogy bármilyen
darab bemutatását betiltották volna 1990-óta!
Pedig az én ízlésem alapján, akár lehetett volna,
ugye nem szükséges, hogy megnevezzem ezen színházakat!
Demokrácia ott van, ahol a különböző ízléseknek,
művészeti elképzeléseknek nem szabnak gátat. Továbbá
Csurka Istvánt, mint írót sem tiltották be mind a mai napig!
Netán tévednék?
Önt határozott és kemény politikusként ismertem meg,
szavaztam Önre a III. kerületben és mint visszatérő
II. kerületi lakosként pedig a főpolgármesteri választáson is
Önt tartottam a legmegfelelőbbnek. Az ATV-n az Egyenes Beszéd
című műsorban már láttam a vészjeleket, de álmomban
sem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen betörik és meghajol.
De vajon kinek/kiknek?
Egy mentsége lehet, amennyiben politikai döntést kellett hoznia,
de azt férfiasan fel kell tudni vállalni és tájékoztatnia illene
a közvéleményt. Mindenesetre én egy nem reprezentatív felmérést
fogok elvégezni, annak érdekében ki ért velem egyet abban,
hogy A hatodik koporsó című darabot szeretnénk színpadon látni.
Ennek érdekében névvel, lakcímmel aláírásokat fogok
Önhöz eljuttatni 2012. október 1-én 16 órakor a Városházán,
amit remélem személyesen át is nyújthatok.
Őszintén remélem, hogy döntése nem végleges
és higgadtan átgondolja, addig is várom szíves válaszát
vagy a találkozást október 1-én!
Üdvözlettel:
Mészáros Imre
elnök
Gój Motoros Egyesület
+36-30-9-41-61-81
2012. augusztus 28.
A támogatói aláírásokat az imiblues@gojmotorosok.hu e-mail címre várom,
vagy postán a 1029. Budapest, Dutka Ákos utca 43.
Bayer Zsolt: Húsevő virág
2011-10-27 10:04:442011. október 27., 6:12
Álláspont
Nem tudom már, hogy megengedhető-e a kétségbeesés és a harag luxusa. Vagy marad a józanság és a türelem keresztje. És ha marad, meddig tud maradni még…
Ami az Új Színház körül történik, önmagában ijesztő és rémületes. S ha nem ismernénk a történelmi előzményeket immáron 1919 óta, azt hihetnénk, valami sajátos, különös végzet szakadt ránk. Pedig dehogy. Ez mindössze a butaság és a kimeríthetetlen szorgalommal párosuló gonoszság kontinuitása. A tömegember megjelenése a történelem színpadán. Az erkölcsi kiskapuk becsapódása. A végső kilátástalanság. Ahogy Sütő András örökösei megtiltják az író darabjainak játszását nevezett színházban – sokadik felvonásaként a mesterséges, oktalan és undorító cirkusznak, felháborodásnak. S csak apró kiegészítés vagy inkább háttér-információ: Sütő András örököse esetünkben Cselényi László, akit a Duna Tv egykori elnökeként feljelentettek, és nem éppen azért, mert rossz műsort csinált. És most letiltja néhai apósa darabjait, mert ezzel mindjárt meg is kapja a morális felmentést azoktól, akiktől ilyen esetekben meg kell kapni. (Lásd még: Sas József, Hunvald György és a többiek…)
Aztán befut a német színművészeti akadémia tiltakozása. Menetrend szerint, az egyes vágányra. Tényleg elképzelem a német színművészeti akadémiát, amint úgy magától megérkezik hozzájuk a hír, hogy egy kétszáz férőhelyes budapesti színház vezetését megkapta Dörner és Csurka. És a német színművészeti akadémia összerándul, mint az osztriga, ha citromot cseppentenek rá. — Hú, tényleg! — sikkantják a német színművészeti akadémiások, és lázas tiltakozásba fognak. Mert nincs jobb dolguk. Csak a beteg lelkük, a pótcselekvés, no és persze a megrendelők feltétel nélküli kiszolgálása.
Tényleg beteg Európa lelke. Súlyos beteg. S benne Magyarország lelke a legbetegebb.
Magyarországon mindenkinek van erkölcsi felmentés, aki ismeri a kottát. És mindenre van feloldozás. Csak oda kell tartozni.
Van feloldozás Sas Józsefnek, Hunvald Györgynek, köztörvényesnek és idiótának és gazembernek – még Kertész Ákosnak is. Havas Szófiának is. Ha Havas Szófia kijelenti, hogy 1956-ban antiszemita őrjöngés folyt, és 1956 bizony ellenforradalom, akkor nem tiltakozik a német színművészeti akadémia. Itthon pedig nekiállnak megmagyarázni, hogy szegény, hát a családi tragédiák, miegymás… Ha Kertész írja, amit ír, nem huhog a Die Presse megannyi szarjankója, itthon pedig megmagyarázzák, hogy hát mégiscsak egy túlélő, érthető… Itt csak Csurkának nincs magyarázat. Neki csak az apját verték Kistarcsán, a szomszéd cellában, hogy hallja, majd az orra alá tolták a papírt: aláír vagy nem ír alá… De ez nem számít. Csurka rossz kottából játszik. Neki nem jár színház. Neki semmi sem jár, csak ezeknek az önjelölt zseniknek a megvetése.
És amikor gondolná az ember, hogy nem jöhet több elviselni való, akkor megérkezik Dániel Péter, és ezt írja le a kezével és a rothadt lelkével: „Sok ismerős kérdezi tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után az
’56-os halálra ítélt jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolom. Az egy primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti jelzője. Nem több és nem kevesebb. Ennyit jelent.”
Ott, azon az oldalon már készen áll Dániel Péter felmentése. És mindazoké, akik rothadt lelkének húsevő virágához hozzászóltak. Az egyik például ennyit jegyzett meg egyszerűen: Ki kellett volna végezni. (Mármint Máriát…)
Ne szépítgessük a dolgot. Polgárháború van ebben az országban. A legutolsó 1956 óta zajlik, csak egy időre tűzszünetet hirdetett az árulás jeges iszonyata. De fellángolt ismét. És Dániel rothadt lelkének húsevő virága mindennél pontosabban jellemzi a helyzetet: azok ott, odaát, bármikor közénk lövetnének ismét. S közben sajnálkoznának és feljelentenének minket Európánál, és Európa haragudna, hogy túl otrombán haldoklunk.
S ha majd — az Úristen ne adja! — ezek miatt felülkerekednek azok, akik most Hitlernek maszkírozva menetelnek a falvak főutcáin, akkor majd vádlón ismét ránk fognak mutatni: „Tessék! Megmondtuk előre!” Ezért szólok: miattatok lesz ilyen, ha lesz ilyen. Mindig is miattatok volt. És elbújtatok akkor bárkit közületek, ha kell, csak téged nem, Dániel Péter. Ahhoz nem vagyok elég gyenge, hogy agyonverjelek, bár megérdemelnéd. De meg nem mentenélek semmitől. Viszont azt kívánom neked, amit Leonidász kívánt az áruló, testi-lelki nyomorék Ephialtésnak, amikor az a hátába vezette a perzsákat: „Te ott, Ephialtés! Élj örökké!”
Élj örökké, Dániel Péter. Az idők végezetéig nézzen vissza rád az arcod. Rothadó lelkednek húsevő virága…
Bayer Zsolt
Bayer Zsolt
Hódítás
2011-10-21 15:29:29Az Új Színház-ügyről mindent leírtak, az abszurditásig elemezték, kivesézték már a tudós kollégák. Mi mégis visszatérünk rá, mert nem telik el nap, hogy valaki ne mondaná ordas fasisztának a Dörner–Csurka kettőst. Kezdjük azzal, hogy nem a fenti urakról szól a mai mese. Jóval többről van szó.
Mi, „jobboldaliak” rendszerint pártokban, parlamentben, ideológiában, törvényekben gondolkodunk (zárójelben van és lesz a „baloldali” és „jobboldali”, mert fogalmi zűrzavar tombol, talán ez a két megnevezés a legkisebb rossz…) Nemzetben, történelemben, hagyományos értékekben is gondolkodunk – legalábbis többnyire. Azt hisszük, pontosabban azzal áltatjuk magunkat, hogy a „baloldal” ezeket a fogalmakat, az emberi létezés princípiumait ugyanennyire fontosnak tartja. Vagy legalábbis megtisztel bennünket azzal, hogy a másként gondolkodás jogát elismeri. Hiszen csak emberek volnánk mindannyian…
Csakhogy. Ha a „baloldal” részben érvényesnek tartja is magára nézve a fentieket, mindig a különb, jobb, okosabb pózában tetszeleg. Ne kérdezzék, miért: megfejthetetlen talány. Ez a rögeszméjük a jakobinusok óta, és hogy szomorú jövő elé nézünk, egy Kertész Ákos vagy Bartus László munkássága éppen eléggé megmutatja. Nem naponta, hanem óránként és percenként bizonyosodik be, hogy a „baloldalon” akadnak ostoba tökfilkók, és a „jobboldalon” lófrálnak zsenik, mint ahogyan fordítva is – az ő kreténjeik mégis fontosabbak számukra, mint a mi géniuszaink. Ekkor bukkan ki a lényeg: mélységesen megvetnek, gyűlölnek, és egyúttal le is becsülnek bennünket. Látszólag a magabiztosságban rejlik az erejük, de valójában elbizakodottak, és nyilvánvalóan ez okozza majd a vesztüket is.
Az úgynevezett „baloldali” értelmiségiek tehát elsősorban hódoltságban, nem pedig törvényekben, pártokban, ideológiában gondolkodnak. A demokrácia díszleteit meghagyják nekünk. Maga a hódoltság örökségvédelmi kérdés: minden eszközzel óvják az elődöktől kapott szellemi vagyont. Ez a portéka lehet kabarétréfa, kőszínház, könyvkiadó, zenekar-menedzselés, fesztiváligazgatás, bármi, de mindenképpen a közös konc része. A „baloldali” értelmiség hatalmi mezőkben gondolkodik, nem hazában, nemzetben. Városrészekkel, utcákkal, színházakkal, klubokkal számol, és egyvalamit nem tűr el: hogy kivegyük kosarából a pénztárhoz cipelt holmit.
Miközben az egész ország fuldoklik a devizaadósságban, és egy egész nemzedék jövője foszlik szét előttünk, mert semmilyen munkához nem jutnak a fiataljaink, miközben külföldre menekülnek az emberek, és rettegnek a közelgő téltől a családok, vajon miért az Új Színház ügye uralja két hete a honi sajtót? Miért gerjesztik a feszültséget, miért vonulnak majd oda tüntetni, miért panaszolják az esetet a baráti világlapoknak?
Csalódást kell okoznunk az összeesküvés-elméletek híveinek. Semmi eleve elrendelt, tudatos zsenialitás nincs ebben a játékban. Akad itt azonban jócskán ösztönharc, a sarokba szorítottak utolsó, kétségbeesett erőfeszítése, rúgkapálózása. Igen: ők most tényleg úgy érzik, hogy eljött a vég. Elvesszük a színházukat. Bemegyünk a Terézvárosba, egyenesen a Paulay Ede utcába, és einstandolunk mindent, ami szerintük az övéké.
Nagyon is őszintén gondolják, hogy a milliókat sújtó országos nyomorúságnál jóval nagyobb csapás Dörner György igazgatósága. A haza nem fontos, de az a kis színház igen… Tényleg úgy érzik, hogy vége a dalnak. És tudják mit: a saját fogalmi rendszerük szerint tökéletesen igazuk is van. Mi úgy látjuk, csak annyi történt, hogy – ízlés ide, politika oda – törvényesen kineveztek egy színházigazgatót, az ő olvasatukban viszont hadat üzentünk nekik. Hadat üzentünk, mert a tulajdonukhoz nyúltunk. A „baloldali” tulajdon felettébb furcsa ingóság: területére nézve csak a főváros, a kerület, az utca egy maroknyi része, de a hódítás miatt valójában jóval kiterjedtebb valami. Rémálmaikban már-már úgy tetszhet nekik, hogy akár a honi szellemi élet feletti uralom is elveszhet, ha az Új Színházat nem tartják meg.
Ha nem birtokolják az egészet, ha nem totális az uralmuk, hamar fény derülhet arra, hogy a részbirtoklás micsoda ócskaságokat, giccset, blöffművészetet takar. Ezért kell nekik a Nemzeti Színház is. Ők – velünk ellentétben – pontosan tudják, hogy az elnevezés, a szó feletti hatalom egyúttal maga a birtoklás aktusa. Felcipeled a pincék színjátszását a Nemzetibe, a nemzeti színjátszást pedig letaszítod a pincébe – és máris te irányítod ezrek, tízezrek ízlését, ha pedig finomítod a módszert, az egész országot.
Az elmúlt évtized tagadhatatlanul a nemzeti reneszánsz jegyében telt itthon. És reméljük, van még feljebb is. Valami határozottan nemzeti fortyog mostanság a nemzetköziség kohójában. Bolond, aki észre nem veszi. Ha intelligensebbek, jobbak, különbek, erősebbek vagyunk, akkor megnyerjük a jövőt. Akkor ők mennek a pincébe, ahonnan eredendően is származnak, és mi maradunk a felszínen.
Tisztelt olvasóm, ezért létkérdés, hogy Dörner György és Csurka István vezesse az Új Színházat.
Forrás: MagyarHírlap
Hodruszky Róbert