Nyílt levél egy emberségesebb menekültpolitika reményében

Kedves Barátaink!

Az alábbi levelet Virágvasárnap szeretnénk a sajtóban megjelentetni és az addigra összegyűlt (látható) aláírásokkal együtt eljuttatni hazánk kersztény egyházi elöljáróihoz.

Köszönjük, ha Te is aláírod!

Horányi Bori, Csapody Barbara, Hardi Orsi

 

Tisztelt Keresztény Egyházi Elöljárók!

 

Alulírottak, keresztény hívőként növekvő aggodalommal figyeljük a hazánkban fokozódó idegenellenes közhangulatot és azokat a törvényi változásokat, melyek a háborúk és a nélkülözés miatt otthonukat elhagyni kényszerülő, Magyarországra érkező külföldi állampolgárok helyzetének reménytelenségét egyre súlyosabbá teszik.

A március 28-án érvénybe lépett törvény szerint minden menedékkérőt a szerb-magyar határon  felállított konténer-táborba, ú.n. “tranzitzónába” zárnak, azokat is, akik már szabadon mozoghattak és élhettek Magyarország területén. A törvénymódosítás az “illegális határátlépők” kitoloncolását hivatalosan is kiterjesztette Magyarország egész területére.

A tranzitzóna zárt, így nem követhető nyomon, mi történik pontosan a falai mögött. Aggodalomra ad okot, hogy a hatóságok hónapok óta tömegesen toloncolnak vissza embereket Szerbiába, és az eljárás során – számos tanúvallomás szerint – rendszeressé váltak a hatalmi túlkapások: a menekülő embereket megverik, kutyákat engednek rájuk, megfosztják őket meleg ruháiktól, a hosszú út után megmaradt pénzüktől és összetörik mobiltelefonjaikat.

Az ideérkezőket Magyarország potenciális muszlim terroristaként kezeli, miközben legtöbben éppen az iszlám szélsőséges szervezetek erőszakos cselekményei elől menekülnek.

Hazánkat védjük, miközben az előítéletekből, a média torzított híreiből táplálkozó félelem és az idegengyűlölet alapjaiban pusztítja társadalmunk szolidaritási tartalékait. Kérdéses, hogy ha nem tiszteljük a sok esetben traumák sorozatát elszenvedett, pszichésen és fizikailag romokban lévő menekülők emberi méltóságát, akkor hogyan tudunk együttérzéssel fordulni a mélyszegénységben vagy fogyatékkal élő honfitársaink felé.

Hitünket védjük, miközben számtalanszor éppen keresztény hitük miatt menekülőket utasítunk el és alázunk meg.

Egyházunkat védjük, miközben hallgatásunkkal rombolunk: szemet hunyunk a kegyetlenség fölött és a Gondviselésbe vetett hit és az irgalmasság gyakorlása helyett  hagyjuk, hogy a félelem irányítsa cselekedeteinket.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ma Magyarországon a menekültválság a napi politika legfontosabb témájává vált és a történelmi egyházak vezetői eddig – arra hivatkozva, hogy nem szeretnének napi politikai csatározásokba belefolyni – csak néhány alkalommal  nyilvánították ki álláspontjukat. A hallgatás azonban a törvénytelenségek, az emberi jogok megsértése és az erőszak legitimálójává tette Krisztus egyházát. Mindannyiunk vágya, hogy az egyházi előljárók  nyilatkozataikban és cselekedeteikben  a kiengesztelődés és a béke szolgálatára vezessék közösségeinket.

A fentiek alapján kérjük Önöket, szólaljanak fel nyilvánosan annak érdekében, hogy hazánkban a menekültügyi eljárások emberségesen folyjanak, a bebörtönzéseknek (konténerekben történő elhelyezéseknek) véget vessenek, a segítők és a sajtó képviselői az emberséges bánásmód és alapvető segítségnyújtás biztosítása érdekében bejuthassanak a határmenti területekre, és a menedékjogot kérők megkapják a szükséges orvosi és jogi segítséget.

Kérjük, hogy az egyház ne az államot, hanem híveit szolgálja: Krisztus tanítását képviselje. Húsvét közeledtével egyházaink tekintsék különösen is feladatuknak a szenvedő emberekért való kiállást, tekintet nélkül azok származására, vallási hovatartozására. E kiállás cselekedetekben, intézkedésekben történő megnyilvánulása mellett töltse be templomainkat az imádság a menekültekért, üldözöttekért, szegényekért: minden rászoruló embertársunkért.

 

Válaszukban bízva: