A közoktatásért!

Kedves EMMI!

Bocsásd meg nekem, hogy csak ilyen bizalmasan, a keresztneveden szólítlak, de úgy érzem, hosszú és konfliktusokkal teli közös múltunk alapján nyugodtan megtehetem ezt. A fentiekből biztosan rájöttél már: pedagógus vagyok. Igen, egyike azoknak (és hidd el: nem vagyunk kevesek) akik lemaradtunk arról a bizonyos hajóról. Hát, ha a magán-közvéleménykutatásomat vesszük alapul, sok lehet az üres kabin nálatok….
Szóval, ami miatt elszántam magam a levélírásra, az a tankönyvellátás sanyarú helyzete. Merthogy eddig én végeztem iskolánkban ezt a feladatot. Ez évi tapasztalataim azonban meggyőztek róla, hogy ez többet ne tegyem. Tudod, nem vagyok egy mártír-típus. Nem vállalok olyan feladatot, ami teljesíthetetlen – mégpedig rajtam kívülálló okok miatt. Látván ténykedéseteket, sokszor fohászkodom mostanában az Úrhoz: „Bocsáss meg nekik, Uram. Nem tudják, mit cselekszenek.”
Komolyan szeretném hinni, hogy nem tudjátok. Mert akkor csak a rövidlátás a bűnötök. Ha tisztában vagytok vele, akkor nagyobb a baj. Akkor bizony szándékos károkozásért fogtok bűnhődni.
Na, mivel én csak a jót tételezem fel rólatok, szeretném most megvilágítani nektek, mit cselekedtetek. Biztos ismeritek a netről azokat a vicces képeket: Régen és Most. Ezen rendszert felhasználva tájékoztatnálak benneteket tetteitek következményeiről. Hátha belátjátok alkalmatlanságotokat a pályára. (Kár, hogy a politikusoknak nincs minősítő rendszere. Valami olyan, ami nem csak 4 évente működik. )
Tehát:

A tankönyvellátás RÉGEN és MOST

RÉGEN kiadók és iskolák között a terjesztők közvetítettek.
MOST a kiadók és terjesztők között, egy nevenincs cég áll, akit ti bíztatok meg a tankönyvellátással, hogy a központosítás leszorítsa a tankönyvek árait.

RÉGEN a tankönyvek ára évről-évre emelkedett.
MOST a  tankönyvek ára – a központosítás ellenére kb. ugyanannyit emelkedett.

RÉGEN a terjesztők munkájukért 13-14 % jutalékot kaptak a kiadókért, amit megosztottak a tankönyvfelelősökkel (ők pedagógusok), akik 6-7 %-ot kaptak munkájukért.
MOST a ti cégetek 20 % hasznot kér a kiadóktól. A törvény úgy rendelkezik: (1) A Könyvtárellátót a tankönyvterjesztési közfeladata ellátása ellenértékeként a tankönyv kiadójától a közfeladata ellátásának költségeit fedező díjazás illeti meg, amelynek mértéke az adott kiadótól terjesztésre átvett tankönyvek iskolai terjesztési árának 20%-a.
(2) A Könyvtárellátó által a tankönyvterjesztésért felszámított jutalékból a közfeladat ellátásának költségei levonását követően megmaradó összeg
(a) 80%-át a Könyvtárellátó a tankönyvellátási szerződésben meghatározott feltételekkel a
részben természetbeni juttatás, részben az iskolai tankönyvellátás megszervezését és lebonyolítását támogató jutalék formájában a fenntartónak (aki a KLIK) juttat, valamint
(b) 20%-át a Könyvtárellátó az iskolai nevelés-oktatás céljait szolgáló, egyéb közhasznú
célokra köteles fordítani.
Tehát a tankönyvfelelős pedagógus pénzt nem lát, a ti hasznotok persze nagyobb lesz.

RÉGEN az iskolák már januárban szerződést kötöttek a terjesztőkkel, megkezdték a tankönyvrendelést és február végére (kb. 1 hónapot igénylő munka) végeztek is.
MOST a tankönyvlista (egy ideiglenes) márciusban jelent meg. Két és fél hónapos késéssel. Az érdemi munka elvégzésére 8 azaz nyolc (!) napunk maradt! Ti annyit késtetek tehát, amennyi jól esett. A pedagógus, nahát, az végezze el a munkát töredékidő alatt!

RÉGEN a terjesztők eddig egy jól használható adatbázis-kezelő szoftvert bocsátottak az iskolák rendelkezésére, amivel pikk-pakk elintéztük a rendelést.
MOST egy központi (Mert most ez a menő!) internetes felületen rendel az ország összes közoktatási intézménye, mely rendszer már az első nap összeomlott. Nem is csoda: a felület 1000 ügyfelet bír el. Mennyi iskola van az országban? És mind egyszerre akar rendelni, mert hát a 8 nap, az nyolc nap…

RÉGEN a pedagógus nyugodt volt és jókedvű, tudatában annak, hogy munkáját időre és pontosan elvégezheti.
MOST a pedagógus ideges és őrjöng a számítógép előtt, látván a fapados, dilettáns rendszert, amin a tankönyvrendelést kénytelen intézni. Az oktatás és nevelés mellékes tevékenységgé válik….

RÉGEN az iskolák szeptemberre rendben megkapták a könyveket.
MOST? Hát ez még a jövő zenéje. Lesznek vajon könyvek szeptemberre? Találnak az iskolák jövőre olyan pedagógust aki elvállalja ez a sziszifuszi munkát a semmiért?

RÉGEN volt egy jól működő rendszer.
MOST nincsen működő rendszer.

Tudom, kedves EMMI, hogy te mindig egyeztetsz a pedagógusokkal. Egyszer én is megpróbáltalak már jobb belátásra bírni. Tudod, amikor a véleményemet kérdezted a kerettantervek ügyében. De hát, ha jól hallottam, se az enyémet, sem pedig másokét nem vetted figyelembe.
De most talán hallgathatnál ránk, pedagógusokra. Tudod, nem sokáig bírjuk már. Akkor sem, ha a hozzád eljuttatott „hangulatjelentések” az ellenkezőjét állítják.
Akkor pedig nem várunk majd semmilyen sztrájkengedélyre, csak tesszük majd a dolgunkat. És az akkor –kivételesen – nem a tanítás lesz!

Üdvözlettel régi ismerősöd: A PEDAGÓGUS