A neonáci Jobbik

En a legszivesebben aláirnám a peticiot de félek. Félek mert már többször meglettem fenyegetve. Igaz csak "virtuálisan" az interneten, a telefonon keresztül. A rendörség azt ajánja, cseréljem ki a sim-kártyát, nyissak egy uj e-mail fiokot.

Es ha kiderül, hogy az automhoz nincs garázs? Nélküle nem tudok dolgozni járni. Vagy miként védem meg a serdülö gyerekemet, hogy ne "dorgálja" meg öt senki az iskolába menet, ahogy ezt az uj mediákon valaki beigérte?

Lehet, hogy az aggodalmam irreális, "még nem vagyunk odáig"?

A nagyapám biztositott engem, hogy amikor felakarták öket esküdtetni a Szállasira és mindenki össze lett terelve az irodákbol, ök a sor végén csak tátogattak, "nem adtak hangot" magukbol.

"Az ember nem tudott tenni semmit" - hangoztatta a mentségére, mind a nyugdijas Pápa, aki aknákat fektetett az Osztrák-Magyar határon "leventeként".

Gyávaság vagy kibeszélés, hogy én még nem irtam alá a peticiot? ´Körbetelefonálom az ismeröseimet. "Nállam is ugyan ez a helyzet" mondják.

Ez megnyugtat egy pillanatra de minnél tovább vár az ember vele annál reálisabb a félelem.