PETÍCIÓ A SZEGÉNYEKET SÚLYOSAN ELHANYAGOLÓ SZOCIÁLPOLITIKA ELLEN

"Borsodiak jajkiáltása
Az elmúlt hetekben többször voltunk Borsodban. A valóságot nem lehet leírni, mert leírhatatlan...
.Valamit a felszínről visszaadhatunk...de az kevés, nagyon kevés...Így leírva sután koppannak a szavak arról, hogy ha két, három vagy több gyerek van egy családban, akkor be kell osztani, hogy mikor melyik gyerek megy iskolába, mert nem jut mindegyikre cipő. Vagy az amikor azt hallod, rosszul lesz hétfőn a gyerek az iskolában, mert a hétvégén otthon nem volt ennivaló. Hol olvashatsz arról, hogy mit él át az a férfi, aki sok éve keres munkát, de hiába. A nő, aki képzett és 10 éve még sincs állása. No igen, ahol nincs munkahely, ott ne keresd a nincst, de élj nincstelenül. Méltósággal. A borsodiaknak menetelniük kell a munkáért, kenyérért. Hogy aztán köpjék magasról a szemükbe a rezsicsökkenést. Ahol már nincs áram meg gáz, ott mi csökken? A sár a vezető háza előtt...mert neki útja van...És ezeknek az embereknek az útja hova vezet? A düh és a fájdalom ott a mélyben. Érzed? Érzitek? Néhány ember, mint világítótorony áll köztük. Komjáthi Imrének és társainak adj Uram erőt. Hiszek hitetlenül én benned. S kérlek, hogyha vagy, tedd, hogy a jajkiáltások jussanak el a szívekig, és hogy az emberek fogják meg egymás kezét.
Rakaca, Edelény, Boldva, Kazincbarcika, Ózd. A szívemben vagytok. Veletek vagyok. Veletek leszek." Kaczvinszky Barbara