A neonáci Jobbik

A legsajnálatosabb, hogy a jelek szerint a kormánynak hosszú távon (ez az időhatározó remélhetőleg elveszíti az aktualitását 2014. tavaszán) szüksége van a Jobbik jelenlétére a politikai erőtérben, sőt, a Parlamentben is remek demonstrációs lehetőséget biztosít az alkotmányos puccsgyanúsan honfoglaló FIDESZ (-KDNP)-nek a jobbra mutogatáshoz, így jelezvén, hogy ő maga a politikai középen áll. Közben azonban jócskán a Jobbik elé nyúlkál, hogy megnyerje az időnként elbizonytalanodó szélsőjobboldali szimpatizánsokat.
Szóval a helyzet elég zűrös, és kis hazánk felnőttségének mértékét, azaz a politikai infantilizmusát mutatja önmagában is a tény: a képviseletinek és demokráciának mondott hazai jogalkotás és közhatalom részévé tettünk egy olyan, félelmetes történelmi időket naponta megidéző politikai szabadcsapatot, amelyre nézvést sajnos igaznak látszik bármerről is a petícióban megfogalmazott állítás, akkor is, ha a bíróságnak ez eddig nem vált világossá, talán, mert valaki nem engedi, hogy a teremszolga villanyt gyújtson a döntéshozó testületnek. Rátóti csikótojás...
Másfelől ez a kutyakomédia olyan, mintha én azért sértődnék meg, és követelnék elégtételt, ha valaki 'kommunisztikusan' baloldalinak és megrögzött demokratának titulálna. Miért hőbörögnék, ha egyszer tényleg az vagyok? Talán különös, ha hozzáteszem: mindezt a legszívesebben Jézussal beszélném meg - egyházi szupervízió nélkül, természetesen, mert menthetetlenül antiklerikális is vagyok, miközben az említett fickóval örömmel eldiskurálnék bármikor, bármiről. Sajnálom is nagyon, hogy nem tehetem. Sem most, sem később, "odaát", így tudom. Nem hiszem, hanem tudom. Ahogyan azt is, hogy a petíció igazat állít a Jobbikról.
Én pedig, mert mártír nem vagyok, inkább semmit sem állítok a bíróság végzéséről. Így rendben is volnánk, ugye? :)