Szociális ágazat anyagi és erkölcsi elismerése érdekében

Sziasztok!
Elolvastam a hozzászólásokat az elsőtől az utolsóig. Igen, meg kellene mozdulni! No, nem csak a gép előtt, hanem tettekkel is. Szakszervezetekre most igen nagy felelősség hárul. Miért is van csendben a nagy múltú több tízezer főt számláló egészségügyi szakszervezet. Miért nincs egy demonstráció, ne adj isten egy sztrájk? A Független Egészségügyi Szakszervezet elindított valamit, de a segítségünk nélkül csak lufikat tud eregetni. De ha Mi felsorakozunk egy szervezet mögé, akkor Mi vagyunk a SZERVEZET. Tehát úgy gondolom, hogy a feladat adott. Ne csak a pc-én harcoljunk! Kezdjünk szervezkedni minél több intézetbe legyünk jelen, minél nagyobb létszámban. Ne várjuk, hogy majd más kikaparja nekünk a gesztenyét. Segítsünk egymáson, mert más nem segít rajtunk. Vagy ha valaki tud megoldást, akkor azt szívesen meghallgatnám. Az eü. és szoc. szféra 200.000 fő szakdolgozót foglalkoztat. Ha csak 20%-a belépne, mondjuk a FESZ.be akkor 40.000 főt lehetne mozgósítani. De ha nem ér rá csak az egynegyede, akkor is 10.000 állhatnánk elő a jogos követeléseinkkel. Nagyon rövid az idő! Ha márciusig nem lépünk valami ütőset akkor nekünk vége a dalnak és letojják a fejünket. Nézzük csak meg a pedagógusokat 1500-an ha volta tüntetni. És csak lett életpálya modell. Nincs kötelező kamarai tagdíj! A rendészeti kamarában sincs akkor minket miért is sarcolnak mit kapunk az évi 8000 forintunkért. Hoppá szorozzuk csak meg 200.000-el az egyenlő 16 és nyolc darab nulla! 1.600.000000!!! Valaki számolta már? Ez nekünk óriási összeg! És bizony hiányzik az éves büdzséből. Ha csak ennyivel több tanszert vehetnénk a gyereknek, ne adj isten ruhát. A kamarába beültettek valakiket, jól elvannak, nem rossz pénzekért! Tehát elvonják a szakszervezetektől a teret, mert sokan úgy vannak vele, hogy fizetem a kamarai tagdíjat akkor „nehogy mán a szakszervezetnek is fizessek”. De ez nem így van, a szakszervezetet választják az emberek, valami jobb reményében, ha nem tetszik nekik valami benne megmondhatják, vagy kiléphetnek. Akkor ismétlem önmagam „a feladat adott”. Belépek és elkezdem szervezni a kollégákat is, adok egy lehetőséget a FESZ-nek és nem utolsó sorban magamnak, családomnak és azoknak a kollégáknak akik nem lépnek értünk, magukért. Tegyünk minél többen így és így van remény. Mert már marhára elegem van!!!!!!!!!!!
Figyelemmel kísértem a munkájukat, a demonstráción is ott voltam. Gratulálni szeretnék a bértárgyalásokon folytatott állhatatos munkájukhoz. Remélem a szociális ágazatban is sikereket fognak elérni. Rám számíthatnak!
Kérnék egy elérhetőséget.