Tiltakozás a kutyák számára mindenhol kötelező póráz ellen

Sajnálom, de nem értem a póráztörvény ellen tiltakozókat. Én soha nem sétáltatom a kutyámat póráz nélkül lakott területen, viszont rendszeresen járok vele sétálni földutakon gyalog és kerékpárral egyaránt. Amikor a város határán kívül vagyunk, elengedem, mert vezényszóra 100-ból 100-szor lábhoz jön. Ha meglátok valakit, magamhoz hívom és megkötöm. A kutyám fegyelmezett, szófogadó, szóval akkor sem menne 2 méternél távolabb tőlem, ha egy másik kutyát venne észre előttünk az úton. A lényeg, hogy ilyen kieső földutakon nulla százalék esély van arra, hogy szembe jön egy rendőrautó. De ha mégis szembe jönne, akkor sem hiszem, hogy megbüntetne azért, mert ilyen környezetben elengedtem a kutyámat. Most jöhetnek a antirendőrita ellenérvek, de akkor is ez van, nem büntetnének meg és kész. Ha igen, kifizetem. Aki viszont lakott területen akarja elengedni a kutyáját, ott, ahol rengeteg ember és másik kutya van, annak azt mondom, hogy ha ennyire szereti a kutyáját, akkor ne irkáljon alá ilyen ökörségeket, hanem vigye el rendszeresen sétálni, futtatni lakott területen kívül eső földutakra. Ilyen egyszerű az élet barátaim. És igen, jaj szegény vidékiek blabla. Hát nekik még könnyebb a dolguk, mert sétálnak 15 percet és kint vannak a város vagy falu határában. Tudom miről beszélek, én is vidéki vagyok. Szóval az van, hogy én is nagyon nagyon szeretnék olyan világban élni, ahol ha én pórázon sétáltatom a kutyámat a városban és szembe jön velem egy póráz nélkül kutyát sétáltató főemlős, akkor biztos legyen az, hogy a kutya képzett, vizsgát tett le, vagy hogy a gazdáját megbüntetik pár százezer Forinttal.

Both Béla