Akik azt szeretnék, hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból

Feltámadás

Oly sok évnyi szenvedés, rabiga és béklyó,
Megannyi éltet követelt, Nemzetünkben anno,
Jelenünk sem különb, idegen urak alatt,
Létünk, lelkünk a tét, most minden megváltozhat!

Eljött az óra a perc, melyet rég vártok már,
Megváltozik minden, de hasznunkra ám,
Visszatér az erő, mely olykor bennünk élt,
Naggyá leszünk újra, a Világ kerekén!

Felébred most a Nemzet, a Nemzetek felett,
Új kor, új jövő, melyben titkon hinni mertetek,
Visszatértem újra, ím itt vagyok véletek,
A szükség hozta így, hát most ébredjetek!

Megvívtunk már anno nagy csatákat együtt,
Most ismét itt az idő, különben elveszünk!
Oly kevés az idő, ami előttünk áll,
Most választani kell, élet vagy halál!

Tudnotok kell, és éreznetek mindazt,
Mi forog most kockán, hogy így fogalmazzak.
Ránk vár a nagy harc mely nem csak Nemzetünk,
Világunk más Népei is várják ébredésünk!

Mennyi régi írás, jóslat és rege,
Említi e napot, melynek eljött az ideje,
Kérdezheted bátran, miért most és így?
De ne tőlem mindezt, lelkedben az ír!

Most jött el az idő, mikor már választani kell,
Merre, hogyan tovább, kivel ?
Méltón vezetni csak az tud, ki ismeri az utat,
Hol, mikor, kivel, mettől, meddig, hogyan!

Ébredjetek hát fel mély álomból,
Nézetek most kicsit szobátokból távol,
Hová jutott a Világ, miért hagytuk mindezt?
Feladatul kaptuk, őriznünk kell mindent!

Elfeledni véltétek miért vagyunk mi,
Teremtőnk Szent népe, s miért vagyunk itt!
Lelketekben mélyen megvannak a válaszok,
Ha megnyitod a tudatod, a teremtő válaszol!

Válaszolt már nékem is, bár én azt nem kértem,
Váratlanul jött, mint villámcsapás egy éjen.
Felnyitotta elmém, megnyitotta tudatom,
Megmutatta vélem, mi az én dolgom!

Gyötrődtem, kínlódtam, egészen egy hétig,
Rájöttem végül, mindez felesleges volt.
Ezért vagyok itt, ezért születtem ide,
Ez az utam, feladatom, ez volt, és ez is maradt, itt most!

Tanakodtam mindig egy egész élten át,
Életemben miért nincs rend, és megszokás,
Rájöttem végül mi az én utam,
Ezért kellett tanulnom, tapasztalnom, oly sokat.

Végig kellett járnom a sötétség alagútját,
Megismernem az emberiség minden kínját,
Átélnem mindent, tapasztalni borsát,
Mert csak így lehet levenni a rabigát!

Érezni kell, átélni mindazt,
Mely tévútra visz, és rabigában tart,
Át kell esned mindezen hogy tudhass,
Igaz, és tartós változást hozhass!

Mert hogy is tudnál, mindenkihez szólni,
Ha nem ismered társaid, alulról a magasig?
Megtalálni a hangsúlyt, érteni az életet,
Csak úgy tudod igazán, ha mindezt átélted!

Egy Országot felszabadítani, csak úgy lehet igazán,
Ha ismered a hibákat, mely alkotják a rabigát!
Ismered a természetét, módját, okát, keltét,
Megérted a lényegét, láthatod a gyengeségét!

Ismerned kell Hazádat, múltját, lelkét egyaránt,
Csak így hozhatsz igazán, igaz, méltó változást!
Tudnod kell, hogy mit kíván,
Egy Nemzet mely mind felett áll!

Ismerned kell Országod, földjét, népét egyaránt,
Az a te nagy Családod, melyet óvnod kell igazán!
Ezen család legősibb, mely mind felett áll,
Ezért nehéz feladat, mely előttem áll!

Kilétemet felfedni teljesen még nem tudom,
Ha ismered az összes tanítást és jóslatot,
Nyílt az elméd, tudatod,
Könnyen rájössz ki vagyok!

Ha hiszel benne, ha nem, a lélek örök!
Több éltet él s végig tanul,
Bár tudatod elfelejti mindezt,
Ha megnyílsz rájöhetsz te is,
Az összes tudásra, mi lelkeden pihen!

Felszabadult tudattal hozzáférhetsz mindenhez,
Az összes élet tudása pihen lelkeden,
Álmaidban találhatsz választ kérdéseidre,
De figyelned kell rájuk, hogy az igazat megleld!

Álmodtál már csatákról, melyben diadalittasan,
Vezettél egy sereget, csatát nyertél nem egyet.
Láttad magad lóháton, íjjal a kezedben?
Emeltek fel pajzson, kardal kezedben?

Álmodtad már valaha, karavánt vezettél?
Az élen lovagolva új hazát kerestél?
Szellemként a jövőben, új testbe születtél,
Könnyed hull nap mint nap, Nemzeted létéért!?

Álmodtál ködösen egy szigetről mélyen?
Hatalmas szigetről, mely kontinensként áll fent?
Álmodtál végéről, menekülnöd kellett?
Társaiddal együtt egy magasabb szinten?

Álmodtál már olyat, mi csak pillanatok műve?
Rejtett képek módján, halványan rémlett?
Csodás világ anno, hol minden el kezdődött,
Tiszteltünk még mindent, nem öltünk állatot!

Álmodtál már keresztel, cipelted vontad kényszerrel?
Ráfektettek, leköptek, szöget vertek lényedbe?
Érezted a fájdalmat mikor felkeltél,
Arcodon könny hullt az Emberiségért?

Álmodtál már jövőt, pontosat,
Megtörtént aztán minden pontosan?
Megtörtént veled nem egyszer mindez,
Megtanultál figyelni az intelemre?

Akkor most figyelj rám, eljöttem hozzád,
Segítek megismerni mindent mi fő!
Segítek belátni mindazt mit tagadtak,
Elménket, hazánkat nem adjuk azoknak!

Felemeljük lelkünket, akkor már megerősödve,
Képesek leszünk hinni, és tenni repesve,
Felemeljük hazánkat, hol helye illik,
Megteszünk mindent mit Magyarságunkért illik!

El kell döntsed végre, ki mellett állasz,
Mert Nemzetünk mellett már nincsen támasz.
Idegen hatalmak befolyását nyögve,
Rejtve bár, de magasra törve, a Teremtőre ígérve,
Végre megteszünk mindent, mit megkövetel múltunk élte!

Higgyétek el nekem közel azon idő,
Kik szolgaságba tartanak, rájuk dől e tető!
Eljön az elszámolás végre,
Pusztul mindaz aki Nemzetük ellensége!

Esküszöm imigyen az égre,
Éltemet a Nemzetért élem,
Megteszek mindent végre,
Hogy Nemzetünk elérjen a fénybe!

Megsínyli ezt az ezer évet,
Mindenki ki Népünk ellen tévedt!
Lemossuk újra mindent,
Mi lelkünket és testünket éget!

Azoknak üzenem ezen versel készen,
Kérjék a Teremtőt serényen,
Irgalmas legyen velük az élet,
Mert mikor e Nemzet felébred,
Mi nem ismerünk irgalmat,
Végleg felszámolunk minden Gonoszat!

Ezen vers az első számot tevés, egy kis útmutatás és erősítés Nemzetünk fiainak!
Ne csüggedjetek, a változás már úton van!

Higgyetek egy Hazában,
Higgyetek Magyarország feltámadásában!


Nagy Gábor
2013.12.21