Ne állítsanak emléket Magyarország 1944-es náci szövetségesének!

Ez egy baromság.Nem a nácizmusnak emelnek emlékművet hanem a megszállás utáni civil áldozatoknak.És ha már az akkori magyar kormányt teszik felelőssé a deportálásokért akkor előbb utána kellett volna nézni hogy az mikor is kezdődött el.Ennek utána lehet nézní a MAZSIHSZ honlapján!!!!!!!!!!!!DEPORTÁLÁSOK MAGYARORSZÁGRÓL

Magyarországon az első háborús kormány (Bárdossy László, 1941-1942) határozottan németbarát politikája ellenére, és a második (Kállay Miklós, 1942-1944] taktikázása mellett is, egészen az ország német megszállásáig (1944. március 19.) nem volt gettósítás vagy tömeges kivégzés. A német megszállás után az új, elkötelezetten németbarát kormány (Sztójay Döme 1944) amelynek több tagja antiszemita, a zsidók iránt határozottan ellenséges volt, már 1944. március végén -április elején eldöntötte, hogy a „zsidókérdés''-t a németek elképzelései szerint és velük együttmuködve oldja meg. A feladatot a magyar-közigazgatási apparátusnak, vidéken a Csendőrségnek, a fővárosban a rendőrségnek kellett teljesítenie, de létrehoztak egy zsidótlanító különítményt is, amely közvetlenül együttmuködött az Eichmann SS-alezredes (Obersfurrnbannführer) alá rendelt különleges bevetési egységgel(Sondereinsatzkommnndo).Rendeletben írták elő a zsidók „összeköltöztetés"-ét:a gettósítást (1944 április 26). Az országot hat körzetre (zóna) osztották fel: I. A Kárpátalja és Északkelet-Magyarország (ahol nagyobbrészt orthodox és haszid zsidók éltek); II. Észak-Erdély (amelyet az ún. Második bécsi döntés csatolt Magyarországhoz, 1940. augusztus 30, és amelynek zsidósága, legalábbis a városokban, nagyobbrészt magyar nyelvű és erősen magyar érzelmű volt); III. Észak-Magyarország; IV. A Dunától keletre fekvő déli részek; V. Dunántúl; VI. A fováros és környéke. Az 1944. április 7.-én kiadott belügyminisztériumi rendelet alapján vidéken április 15 k. felállított gettókból, zónáról zónára, május 15 és július 7 között hivatalos kimutatások szerint összesen mintegy 437.000 fot szállítottak el, teher vagy marhavagonokba zsúfolva őket, 70-90 főt egy vagonban a nyári hőségben élelem és víz nélkül, vagy legfeljebb egy vödör vizet és egészségügyi szükségletekre az egész vagon számára egy üres vödröt téve be minden vagonba, sokan már a többnapos út során kiszenvedtek.