Ne állítsanak emléket Magyarország 1944-es náci szövetségesének!

A Magyar Királyságnak módjában állt volna megvédeni ártatlan és fegyvertelen állampolgárait. Nem tette, sőt lelkes és tevékeny résztvevője volt a tömeggyilkosságnak!
Magyar köztisztviselők írták össze a zsidó származású magyar állampolgárok névsorát, ők készítettek területi listákat.
Magyar csendőrök és rendőrök zsúfoltak gettókba, majd tuszkoltak marhavagonokba több mint félmillió magyar állampolgárt!
Magyar vasutasok indították és vitték ezeket a szerlvényeket a halálgyár felé!

Ha ebből a sátáni láncolatból, akár csak egy is kiesett volna: a tömeggyilkosság NEM TÖRTÉNHTETT VOLNA MEG!

Ezt a gyalázatot a világ leggiccsesebb szoborkölteménye és legkenetesebb dumája sem mossa le - soha többé!
A Magyar Királyságot bármennyire szeretnék áldozatnak hazudni: NEM ÁLDOZAT VOLT, HANEM TETTES, még akkor is, ha volt is tettestársa, felbujtója!
A világ szemében, talán még az egyenes kiállás, beismerés és megbánás számítana valamit, úgy, ahogy azt a németek tették.
A múltat persze az sem változtatná meg, feledést sem jelenthetne, de megbocsátást és megbékélést - nos azt talán igen.
De ehhez az első lépést, nem az áldozatnak, hanem az elkövetőnek kell megtennie!