Az akác legyen hungarikum!

#526: csak egy botanikus - a másik oldal érvei 

 Tisztelt Sipos Ferenc KNPI botanikus!

Nagyon köszönöm a részletes, számos szempontra kitérő, és legfőképp a szubjektív emberi indulatoktól mentes tárgyilagos hozzászólást.

Nagyon szeretném minden eddigi és ezt követő Hozzászóló figyelmébe ajánlani Sipos Ferenc véleménynyilvánításának az összeszedettségét és hangnemét.

Örülök, hogy egy gyors odamondás helyett vette a fáradtságot, hogy az összes Ön előtt született véleményt végigolvassa, ill. hogy gondolatait ilyen terjedelemben megírja. Példaértékű!

Az Ön által leírt makroökológiai vonatkozások legtöbbjével messzemenőkig - még ha nem is maradéktalanul - egyetértek. A néhány eltérő részletkérdésről szőrszálhasogatás is lenne ehelyütt vitát nyitni.

Mindenki számára nagyon megszívlelendőnek találom az akác monokultúrák hosszú távú ökológiai leromlásával kapcsolatos tényközlését. Mindazáltal általános erdőökológiai tapasztalat, hogy egy adott óriástájban - jelen esetben a közel félmillió négyzetkilométer kiterjedésű Kárpát-medencében - a kizárólag egy-egy őshonos fafajunk alkotta erdei monokultúrák szintén meglehetősen alacsony biodiverzitással bírnak a potenciális lehetőségekhez képest.

Mindenesetre minden erdőgazdálkodónak jó szívvel ajánlom, hogy állománystabilitási szempontból törekedjen az elegyes állománynevelésre és -fenntartásra, legyen szó akár őshonos, akár idegenhonos fafaj alkotta állományról, akár folyamatos erdőneveléssel (finn: jatkuva metsänkasvatus; angol continuous silviculture), akár vágásosan kezelt erdőről.

Ám az is erdőökológiai tény, hogy a kizárólag őshonos fafajokból létrehozott elegyes erdőtelepítésekben is közel fél évszázadnak el kell telnie, mire cönológiai értelemben már viszonylag sokoldalú erdei életközösség jelenlétéről beszélhetünk. Amennyiben az akácosok eleve elegyes és többszintes állományok lennének, és nem 35 év lenne a jellemző vágásfordulójuk, úgy hosszabb időtávon azokban is elég változatos erdei életközösségek lennének képesek felépülni. (Az más kérdés, hogy nem ez az általános gyakorlat.)

A Kárpát-medencében őshonos fafajok melletti általános kiállásomat támasszák alá a Prof. Bartha Dénes által szerkesztett, 'A Sóstói-erdő' (624 o., NYÍRERDŐ Zrt., Nyíregyháza, 2013.) c. erdészettudományi monográfia általános természetföldrajzi nagyfejezetében, ill. biogeográfiai alfejezetében általam megfogalmazottak. (Köszönöm, hogy a szintén nyíregyházi származású Bartha Professzor szerzőtársa lehettem!)

A Petíció megfogalmazásakor nem az EU-val és annak szakpolitikáival kapcsolatos félelmeket fogalmaztam meg; az fel sem merült a preambulumban, bár tudok ezen aggályok létezéséről. Nyilván az Ön ezirányú reakciója is az ezt a kérdéskört feszegető aggódó hozzászólásoknak szól, s nem nekem. Én nem is hiszem, hogy az EU az akác teljes vagy akár jelentős mértékű hazai kiirtását reálisan megfogalmazhatja, mert az nem várt ellenállásba ütközne.

Ugyanakkor személy szerint nem gondolom, hogy amennyiben jelen petíció célt ér, azaz az akácméz és az akácból készült erdészeti termékek hungarikumok lesznek, az önmagában az eleve antropogén hatások tömkelegének a bélyegét magán viselő hazai természeti viszonyok romlását fogja eredményezni.

Az akác egy olyan fafaj, amely nagyon sokoldalú értékekkel rendelkezik, és ezek már a hungarikummá válás küszöbén állnak.

Baráti tisztelettel és külön köszönettel a hozzászólása színvonaláért és tartalmáért!

a Kezdeményező

egy nyírségi erdőmérnök