Petíció az Autisták gyógyításáért

#19: FVÁ -

Szia!

Sajnos Nekem is van egy 17 éves Asperger szindrómás autista kisfiú unokám. Nagyon aranyos, nagyon kedves, és azon a területen amit Ő szeret /mindent szerelni.../ jó eredményeket ér el. Sajnos nem álmatlanságban szenved, ami sok gondot okoz az anyukájának, aki egyedül "neveli" Őt és hugát.  Ráadásul itt a kamaszkor, a "mindent jobban tudok" állapot. Amikor a végletekig felidegesítette a húga, bizony csúnyán viselkedett, de az anyuka akkor sem értette meg, hogy ezeknél a gyerekeknél az erőszakkal nem sokra megy, a kislány mellé állt. Sorolhatnám még az eddig téves nevelést, vagy éppen nem nevelést, de felesleges! A lényeg, hogy mint egyedülálló anyuka, idegileg kiborult, vagy csak elege lett a "beteg" fiából, és pszihiáterhez vitte. Az beutalta egy felnőtt intézetbe, ahol a kartonjára az agrisszivástól kezdve a kutyával való kötekedésig mindent bediktált. Nos, magyar egészségügy! Anélkül hogy egy pszihiáter is is elbeszélgetett volna a gyerekkel, elkezdték begyógyszerezni. Meg kell mondjam még, hogy a kisfiú minden hétvégén, sőt szönetekben is itt van, itt kenyérre lehet kenni, 3 éves unoka hugával is képes játszani. Nos, a nem létező agresszivitásra, szerelési mániájára, csúnya beszédére... kapott 2 féle pirulát. Az egyiket Parkinson kóros embereknek írják fel, a másikat pedig szkrizofénes betegeknek. Ez utóbbit azért kapja, hogy ne jöjjön ki rajta a Parkinson kór tünete. Nagyon szomorú vagyok, mert nem tehetek semmit, de azt tudom, hogy gyógyszerrel csak rontanak a helyzetén, az pedig hogy leszokjon a szerelésről, teljesen "zombinak" kellene lenie. /lehet hogy az is lesz a végén???!/ Ez a gyerek, igaz hogy kicsit "gyengébb" iskolába jár, de a történelmen kívűl mindene 5-ös volt, még a magatartása is! Nos, akkor agresszív, kötekedő az ilyen gyerek?! Nem tudom mi lesz a vége, ugyan is az anyuka elzárkózott minden beszélgetéstől, úgy mond nem beszél velem mert nem értek egyet vele a gyógyszert illetően. /elgondolása szerint a gyereknek egy otthonban lenne a helye!!/

Azért címeztem Neked a válaszomat, mert esetünkben éppen arról van zó, hogy a szülők nem tdják elfogadni ezt a betegséget, nem fogadják el hogy ez a gyerek nem kérte magának hogy beteg legyen, nem tudják elfogadni a hobbiját. Nem tdnak vele türelmesek lenni, sőőőőt.....! Egyébként is mit tehet egy örökmozgó, 17 éves gyerek egy panellakás egyik szobájába?! Egyetlen szórakozás a TV és a zenehallgatás, mert az olvasás sajnos nem az erőssége. Tudom hoyg ezeket a gyerekeket nem szabad sajnálni, Én még is sajnálom, mert szedi a "mérget" szorgalmasan, mert attól meggyógyul...A sírás környékez most is miatta!

Elnézést kérek a hosszú írásért, jobban nem tudtam lerövidíteni helyzetét.