Az akác legyen hungarikum!

Nem olvastam el még minden hozzászólást, de talán nem ismétlek senkit, ha igen az is jó, hiszen erősíthet bennőnket!
Nagyon kell féltenünk az akácot! Miért? Nehogy úgy járjunk vele, mint más nemzeti értékeinkkel. Nehogy úgy járjunk vele, mint a magyar édességgyárakkal. Sajnos végig éltük az időszakot, amikor „eladtuk” a csokoládégyárakat azzal, hogy a vevő majd korszerűsíti azokat, tovább gyártja a magyar márkákat is (nem magyarkodni akarok, csak mértékkel!!!) Erre mi történt? Korszerűsítés címén volt olyan multi, amelyik új gépsort telepített a régiek helyett, majd használtat, aztán semmilyent sem! Majd piacnak tekintett bennünket.

Nem kell ehhez politika! Persze, senki sem buta: vannak világkereskedelmi érdkek, stb.

Vagy itt van az évszázados magyar cukoripar. Az ipar korszerűsítése címén volt, ahol még új gyárat is építettek, máshova új gépeket hoztak, s jutott némi régi gép is, aztán semmilyet sem hoztak (egy kivétellel) – majd piacnak tekintettek minket, az új gyárban is képesek voltak befejezni a cukorgyártást. Több tucat évszázados gyárat szüntettek meg (sajnos ebben a folyamatban már volt európai (kvóta)politika! Ebben sem magyarkodni akarok, csak mértékkel, tekintve, hogy nem vagyok bigott európai összefogás ellenes!!!)

Mindezt azért mondtam el, nehogy a magyar akác, a magyar akácméz hasonló sorsra jusson, mint az agráriumban, a vidéken annyi élelmiszer-feldolgozó (üzem, gyár, melléküzem) – továbbá „embertelenül” sok ipari, könnyűipari üzem, gyár (lásd bőripar, textilipar, kohászat, bányászat stb.) Ne higgyünk az elfogult környezetvédőknek, hanem – bár gondolom, nem így működik -- kérjük meg őket, hogy gondolják végig: az évszádos magyar akácot pitiáner kifogásaik révén, ne segítsék odadobni az enyészetnek…!!! (Érdekes, hogy környezetvédők, meg az unió az akáchoz képes más faféleség ellen nem tiltakozik, olyan ellen, amelyekből ki tudja mennyit hagytak eltelepíteni az elmúlt évtizedekben hazánkban, mert gyorsan nő és talán jó papírnak, miközben, meglehet, hogy allergiát is okozó pihefelhőkkel szórják tele a falut-várost, és bizonyos mértékben károsak! Ez ellen miért nem tiltakoztak?)
A környezetvédő barátaink inkább fogjanak össze velünk! Térjenek…! Ebben a dologban se a külföldi alapítóikra hallgassanak! Legtöbben ők is szakemberek! Közülünk valók!

Mi pedig nézzünk széjjel, legyünk éberek! Ne hagyjuk agresszívnek tekinteni az akácot! Inkább nézzük meg a közel, s a távollévő akácosainkat új szemmel! Tavasz előtt vagyunk, ültessünk oda, ahol egy is kipusztult! Újítsuk fel, gondozzuk akácerdeinket! Ahogy eddig. Ültessünk akácot lakótelepekre, házunk közelébe, ha nincs még!!!
Hogy legyen erőnk hozzá: fogyasszunk akácmézet, elsősorban hazait, és – a még szélesebb nagyobb összefogás erejéért -- európai mézet is. Olyat, amelynek termelői szintén tesznek azért, hogy sem a mi, sem az ő akácosait ne irtsák ki elvetemült módon – ki tudja milyen érdekeknek alávetve erdők és emberek sorsát!!! Fehér I.