MONDJ NEM-ET A BUDAVÁRI LABIRINTUS BEZÁRÁSÁRA!

Végig olvastam minden hozzászólást, és határozottan el tudom különíteni azokat, melyeket civilek, avagy a Zöldhatóság munkatársai fogalmaztak meg. Végre láthatom milyen is az, amikor nem hivatalos formában találkozunk.

Minden hozzászólás értékes, de a támadó jellegű írások akkor "bátrak", ha az ember vállalja az arcát, nevét; valamint úgy alkot véleményt, hogy tudja, hogy miről beszél.

BÁRKI, aki azt állítja, hogy ez a kiállítás, vagy a Labirintus "kulturálisnak álcázott szélhámia", az egyértelműen nem nézte meg nyitott lélekkel és szívvel a kiállítótereinket.

Hogy is lehetne valami rossz, mikor minden embert emlékeztet arra, hogy ne felejtse el az "emberségét", a gyökereit, a hagyományokat...(?) hogy tisztelje azokat a kimondatlan történeteket, melyeknek a történelem viharos időszakaiban ez a terület adott otthont... Vagy eszünkbe juttatja, hogy valaminek a részei vagyunk, és ne felejtsünk el meg-megállni a hétköznapokban és életünk igazi értékén, jelentésén és (nem anyagi) hasznán is merengjünk. Ehhez kellene egy kis alázat, idő, nyugalom, nyitott lélek, és EMBERSÉG, a szó legnemesebb értelmében. (Amikor az ember szíve még maga előtt is csupasz... és kicsinek érzi magát.)

Összefoglalva: Ha ebben az országban rossz, minősíthetetlen, bezáratni való egy olyan művészeti kiállítás, aminek üzenete, hogy tiszteld a múltat, öleld át a jelent és légy nyitott a jövőre, akkor én nem akarok itthon élni.