Vass Gabit szeretnénk!

Kedves Fórumozók!

Azzal szeretném kezdeni, hogy, bár én személyesen nem ismerem a szülésznőt, de én is sajnálom, ami vele történt, és elismerem, hogy nagyon megrázó, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy a választott szülésznő mégsem tud jelen lenni a szülésnél. Ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy a cél érdekében nem tartjuk tiszteletben más emberek véleményét és mások munkáját. Én magam teljes mértékben tiszteletben tudom tartani, hogy valaki fontosnak tartja a szülés körülményeit is, ugyanakkor - és biztosan nem vagyok ezzel egyedül - én egy olyan ember vagyok, akinek sokkal fontosabb a szakmai biztonság. Számomra egy szülésben nem a körülmények a legfontosabbak, hanem a végeredmény. Mert ami a körülményeket illeti, én abszolút beértem azzal, hogy az ország egyik legkulturáltabb és legemberségesebb szülészetén szülhettem a Szent Imrében. (Én az első szülésemnél nem választottam szülésznőt, a másodiknál pedig azt, akit az orvosom javasolt, akivel ő jól együtt tud működni) Mivel nem vagyok orvos, én ehhez csak úgy tudok hozzáállni, hogy teljes mértékben arra hagyatkozom, akit orvosomnak választottam és akiben megbízom. Ha ő azt mondja, hogy szükség van epidurális érzéstelenítésre, vagy valami másra, akkor elhiszem, hogy okkal mondja és együttműködöm. Mert elhiszem, hogy az én és a gyermekem érdekeit tartja szem előtt. Nekem mindennél fontosabb volt az a tudat, hogy jó kezekben vagyok. Én két gyereket szültem az itt össztűzbe került Urbán doktornőnél, ráadásul az első terhességem nem volt éppen problémamentes. Végig az tartotta bennem a lelket, hogy a gyermekem jó kezekben van és maximálisan megbíztam a doktornő szakmai tudásában. Nagyon sokat köszönhetek neki. És bátorító szóból, emberségből sem volt hiány!
Azt pedig valóban én is alá tudom támasztani, hogy a Szent Imrében is, mint minden kórházban, sőt mint az élet minden területén, vannak kedvesebb és kevésbé kedves dolgozók. De erről azt gondolom, hogy az emberi egyéniségek széles palettáján mindenki meg tudja találni azt az orvost és szülésznőt, aki a saját személyiségéhez leginkább passzol. És nem tartom helyesnek, hogy az ügy érdekében lehúzzuk a másként gondolkodókat, általánosítunk, összeesküvés elméleteket gyártunk és megkérdőjelezzük azok becsületét. Azt hiszem a doktornő is ezt szerette volna jelezni a bejegyzésében, amit a belinkelt cikk szerintem etikátlan módon rosszul használt fel. Sosem tisztességes egy szöveg egy elemét kiragadni és szövegkörnyezet nélkül felhasználni.
Az én családomban is van orvos és pontosan látom, hogy milyen nehéz az életük (nyilván vannak kivételek, de én most egy átlagos, hivatásának élő orvosról beszélek). Az ügyeletek, a vállukon nyugvó hatalmas felelősség, és az adminisztrációk hada. Arról nem is beszélve, hogy a betegek elvárják, - persze miért ne tennék, én is elvárom - hogy mindig kedvesek és figyelmesek legyenek. Csakhogy elfelejtjük, hogy ők is emberek, nekik is lehet rossz napjuk, egyszerűen irreális elvárás a napi 24 órás "mosoly".
Én a Szent Imrében egyszer sem láttam láblógató orvost vagy nővért, mindenki igyekezett az adottságaihoz képest a legjobban teljesíteni.
Én szívből kívánom, hogy ez a helyzet mindenki számára megnyugtatóan és megelégedéssel záródjon, de tisztelettel kérem, hogy az ügy érdekében ne minősítsük az egész kórházat és annak minden dolgozóját és ne tiporjuk sárba más emberek vagy a másként gondolkodók munkáját és érdemeit.

Tisztelettel:

Hegyiné K. Dóra