A végzettségek kölcsönös elismerésére szólították fel a V4-et

Személyesen érintett vagyok/voltam az orvosi diplomám EU-n belüli honosítása révén. Egy több évig tartó ausztriai (bécsi) honosítási eljárást folytattam, melynek során újra le kellett tennem számos, Magyarországon már sikeresen letett vizsgát (nagy szigorlatkat). Aki tudja, hogy mit jelent idegen nyelven egy akadémiai témából bemagolni a telefonkönyvet, az tudja milyen nehéz az. A végén végül is az egyetem "jóvoltából", bürokratikus módszerek alkalmásával lehetetlenné tették a befejezést, ezzel akkor 2004-ben elvágták ottani orvosi továbbképzésem lehetöségét, nem lehettem szakorvos. Ahogy hallottam, az óta változott ott is a rendszer. Németországban, ahol élek, pót-vizsgák nélkül, egy közepes díj befizetésével elismerték a diplomámat. Sajnálatos módon más szakterületeken, ahogy tapasztaltam nem mennek ilyen könnyen a honosítások. Tapasztalatból tudom azonban, hogy egy olyan országban, aminek a nyelvét bár anyanyelvi szinten beszélem,a szaknyelvi kommunikáció igen csak nehézkes lehet még így is. Lehet, hogy ez orvosi szaknyelven kívül más területen nem így van, de kétlem hogy szaknyelvi tudás nélkül bárki labdába rúghat egy idegen országban csak azért mert honosították a diplomáját (kivéve a nonverbálisan kommunikáló szakmákat pl. zenei vagy képzömüvészeti területeket). Minden esetre támogatom a szabad munkaerö áramlást elösegítö kezdeményezést. Mindenkinek legyen joga megtalálni a boldogulását ott, ahol a leginkább megtudja valósítani az elképzeléseit. Ha az egyéni felelösség tudat a boldogulásra, a szakmai elörehaladásra, szellemi fejlödésre erösebb, mint bármilyen felsöbb rendelkezés, akkor minden képpen utat talál magának az önmegvalósításhoz. Tehetnek a politikusok bármit, elismerhetik a diplomát, azzal még nem adtak munkát, nem teremtenek könyebben elérhetö lehetöségeket az egyéni boldogulásra. De legalább egy útakadállyal kevesebb. Dr. Csikós János, Frankfurt