Igazságot, jogot az állatoknak!

#47: Szabó T. - Re: Re: Re: Re: Re:  

 Uram! Ez nevetséges. Hogy én magunkra haragítom az ÁLLATVÉDŐKET MEG A  GALAMBÁSZOKAT, ezt a marhaságot honnan veszi?! Melyik állatvédőt haragítottam magamra? Egy ÁLLÍTÓLAGOS állatvédőt, aki igazinak tartja magát, de feltehetően MME-csoportot vezet (el nem árulta magát, de azok vannak jó sokan, sok pénzt beszednek tőlük tagdíj formájában, és elhitetik velük, hogy hű de hasznosak), AZOK PEDIG NEM ÁLLATVÉDŐK! Közük sincs az igazi állatvédelemhez, az MME nevében sincs benne (MADÁRTANI  és nem madárvédő), ők a madár-egyedekkel csöppet sem törődnek, mint már elmondtam, csakis EGYES  FAJOK  túlélésével! (Tisztelet a kivételnek, mert persze köztük is vannak elkötelezetten minden madár  jólétéért tevékenykedők, akik nem találtak más szervezetet maguknak.)

És melyik galambászt? Azt az ál-galambászt, aki feltehetőleg GALAMBBEFOGÓ? Hiszen utálja a galambokat, és azért támadott engem trágárságokkal, szemenszedett hazugságokkal, mert a saját sok-pénzt-szerző, állatkínzó tevékenységét veszélyeztetem! Egy valódi galambásznak mi oka lenne kirohanásokat tenni egy galambvédő ellen?! Ez baromság.

A vadászokat nem szándékom kímélni, mert az igaz ugyan, hogy télen etetik a vadakat, de miért? Mert egész évben arra törekednek, hogy jelentősen túlszaporítsák őket, aztán legyen mit lelövöldözni, "uraságoknak" jó pénzért eladni a vadászat (kényre-kedvre mészárlás) jogát. Talán nem ezt teszik? - Bizonyos vad-felügyeletre kétségkívül szükség van, de erre a vadgazdálkodásra semmiképp. Hogy én nem ismerem közelről? Hálistennek, nem is akarom megismerni, isten ments.

Hogy sajnos a mai Magyarországon sokan vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy az ember a világ ura, "legyőztük a természetet" (jól emlékszem erre a baromságra saját gyerekkoromból, ez folyt mindenünnen), és az embernek a saját kényelme érdekében mindent szabad, amelyik állat nem tetszik, azt kitépheti, mint a dudvát - hát ezt sajnos tudom, naponta átélem, átéljük, hogy mélységesen lenézik az állatokat és velük együtt a valódi állatvédőket. Undok, empátiával nem rendelkező, sőt az állatkínzásban kedvüket lelő, beteges emberek mindig voltak és mindig lesznek, ezekkel kell nap mint nap megharcolnunk. Harcok, küzdelem nélkül nincs haladás, fejlődés. Ha mindenkinek fejet hajtva próbálunk a kedvében járni, akkor MI VÁLTOZIK?

Üdv: Molnár Lívia