Quaestor károsultak megmentéséért

Mi a Questor-botrány lényege? Fiktív kötvénykibocsátások

Az MNB tájékoztatójából azonban kiderült, hogy nem csupán egy csődeseményről van szó, hanem a cég fiktív kötvényeket bocsátott ki, jelentősen megkárosítva saját ügyfeleit. A sorozatos botrányok után a befektetők bizalma végleg megrendülhet a pénzügyi szolgálatokban.

A történet nagyon egyszerű: a Quaestor-csoport egy részlege kötvényeket bocsátott ki, és az így beszedett pénzeket befektette. Az ebből származó hozamnak pedig biztosítania kellett, hogy a kisbefektetők később hozzájussanak az általuk befektetett tőkéhez és a kötvények hozamához. A probléma nagy valószínűséggel abból adódott, hogy a csoport rosszul fektetett be, és emiatt pénzt veszített. Hogy fenntartsák a látszatát, fiktív kötvényeket bocsátottak ki (az MNB tudta nélkül, amelynek pedig jóvá kell hagynia a kötvénykibocsátást).

A tavaly 60 milliárd forintos nagyságrendben bocsátottak ki vállalati kötvényeket, ezt az MNB jóvá is hagyta. Ezen felül azonban körülbelül 150 milliárd forint értékben bocsáthattak ki fiktív kötvényeket is, amelyből a veszteséget próbálhatták finanszírozni. Magyarán, egy egyszerű piramisjáték folyt a cégnél, amit egy idő után fiktív kötvényekre építettek. 

A cég azután bukott le, hogy a tavaly kibocsátott - ezt jóváhagyta az MNB - vállalati kötvényekből most járt le 5-6 milliárd, a cég azonban nem tudta visszafizetni ezt, ezért csődvédelmet kért. Az ügy tehát jelentősen eltér a Buda-Cash-botránytól, viszont mindkét cég jelentős tőkepiaci szereplőknek számít, ami azt jelenti, hogy jelentős rendszerkockázat áll fenn, ha ilyen nagy szereplők követnek el ilyen mértékű csalásokat.

Nem mai történet ez se...

A Quaestor-csoportról tudni, hogy jelentős szereplője az ingatlanpiacnak, és különböző ingatlanpiaci befektetésekkel is foglalkozik, így nem nehéz kitalálni, hogy a válság után bedőlő ingatlanpiacon nagyobb veszteséget könyvelhettek el. Ilyen projekt például a Dunacity, amelyben a Quaestornak 50 százalékos részesedése van, a beruházás azonban 2008-2009-ben megtorpant, és azóta sem indult be. A 30 milliárd forintból megvalósult ETO-Park tulajdonosa is a Quastor, akár csak több kisebb-nagyobb ingatlannak országszerte, ahogyan azt a Portfolio összegyűjtötte.

Ezért azért fontos információ, mert tudni lehet, hogy a kisbefektetők pénzének egy jelentős részét olyan ingatlanokba/beruházásokba tették, amelyek vagy meg sem valósultak, vagy illikvidnek számítanak. Még ha az ingatlanpiacon derült is lenne a helyzet, egyik napról a másikra nem könnyű értékesíteni egy ingatlant, főleg nem egy olyan horderejű beruházást, mint az ETO-Park.  A csoport azonban nem csak ingatlanokkal foglalkozik, számos területlen jelen van az utazásszervezéstől kezdve, az éttermeken át, a szoftverfejlesztésig. 

A Buda-Cash-csaláshoz hasonlóan itt sem egy 2015-ös történetről van szó, nagy valószínűséggel már évekkel ezelőtt csalhattak a számokkal, hogy ne derüljön fény arra, hogy a kötvénykibocsátás mögött nincs valódi likviditás. A Quaestor kötvénykibocsátó cége gyakorlatilag akkora mennyiségben bocsátott ki kötvényeket, hogy egy idő után már a kamatszolgálat is terhet jelentett a cég számára. A történet igazi érdekessége viszont az, hogy ez éveken át nem tűnt fel senkinek, vagy mégis?