Együtt a Budai Campusért!

Kérdés: ki tekinthető objektívnek a kertészettudomány jövőképének formálása kérdéskörben? Válasz: 1. aki közelről ismeri a kertészettudomány egyetemi oktatása területén a nemzetközi elvárásokat; 2.) aki ismeri az egyetemek közötti kiélezett versenyt; 3. aki ismeri a kertészeti tudomány fejlődésének nemzetközi trendjét; 4: aki ismeri a tudományos utánpótlás nevelés elvárásait és nehézségeit. Aki ismeri az előző kérdéseket és a válaszokat, az tudja a következőket is: 1. A folyamatos műhelymunka az alapja a kiválóságnak; 2. a közösségek, és a benne dolgozó alkotók sorsa felett lehet adminisztratív eszközökkel, pénzügyi és politikai megfontolásokból dönteni, azonban a veszteségeket nem lehet pótolni. A kertészettudomány nem az, aminek a hazai politikusok és döntéshozók ma ismerik: olyan tudomány, amely alapja a egészséges táplálékunknak, és az egészséges környezetünknek. Ebben a tekintetben csak a tájékozatlanok dönthetnek úgy, hogy ésszerűnek látják az egymással szerves kapcsolatban fejlődő kertészettudomány, táj-és kertépítészet és élelmiszertudomány szétdarabolását, az intézményrendszerét alkotó test mesterséges elszigetelését saját vérkeringésétől. A döntéshozók hatalmas felelőssége lesz az, hogy a kertészettudomány új generációja akár végérvényesen, de bizonyosan évtizedekkel le fognak maradni a nemzetközi versenytől. És ami a leginkább érthetetlen: Magyarország Alkotmánya kerül veszélybe. A kertészettudományi tudományos műhelyek nem tudják magukat reprodukálni; az egészséges élelmiszerhez és környezethez való jog érdekében inkompetens szereplők üzleti alapon veszik át a kiüresedő terepet. Építkezni, haladni kell: de ez csak a szakma szereplőinek egyetértésével lehetséges.