Együtt a Budai Campusért!

"Egyetemi polgárként nem tehetünk mást, mint reménykedünk abban, hogy..."
Ennyi erővel reménykedhetnek abban is, hogy belátható időn belül eljön a Feltámadás. Egy felsőoktatási intézmény vezetőitől elvárná az ember, hogy az objektív helyzetértékelés képességének valamilyen jelét demonstrálják a saját beosztottaik, az általuk oktatott hallgatók és a társadalom többi része felé. Érdekelne, hogy mire alapozzák ezen vezetők a reményüket az EEMI szakmai döntését illetően. Esetleg tudna bármelyikük említeni egyetlen szakmai alapon helyesen meghozott döntést az EEMI részéről? Vagy csupán az képzi a remény alapját, hogy az EEMI-ben valaki kerek szemekkel a budai karok vezetőinek a szemébe nézett, és azt mondta, hogy "szakmai alapon fogunk dönteni"?

Kicsit tágítva a kontextust felvethető, hogy a fidesz kormány elmúlt éveinek produkciójában nehéz lenne találni egyetlen olyan döntést, ami szakmailag megalapozott volt, feltéve, hogy a "szakma" alatt a szó hagyományos jelentését értjük. Mert érthetnénk alatta azt a szakmát is, amely honpolgárok politikai aktivitásának és döntéseinek különféle manipulatív eszközökkel való befolyásolására irányul, pusztán a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Ha az utóbbit tekintjük a "szakma" szó jelentésének, akkor e tekintetben valóban "szakmai döntések" születnek. Apró szépséghiba, hogy még ezen "szakmai döntések" kivitelezése sem mindig sikerül. Erre az egyik legutóbbi példa "a kerítés", jelesül, hogy pártunk és kormányunk még kerítést építeni sem tud. Most épp ezen röhög a fél világ.

Vajon a budai karok vezetői, akik szemlátomást reszkető térdekkel várják a holnapi döntést, tényleg azt hiszik, hogy ha birka módjára aszisztálnak a fidesz vezette oktalan garázdálkodáshoz, akkor ezért bárki hálás lesz nekik?

Esetleg tudnak találni egyetlen embert a szűkebb és tágabb környezetükben, aki ezután a produkció után felnéz rájuk? Méltónak tartják magukat a katedrára? Vagy olyan vastag a boríték, hogy bármi áron megéri pozícióban maradni?

Az egyetemi hallgatók is feltehetnék maguknak a kérdést, hogy vajon ennyit érdemelnek-e saját kari vezetésüktől érdekképviselet terén.

Nem mellesleg a vita jelen tárgya, a budai karok sorsa, kiválóan reprezentálja a orbán-kormány és az ország (v)iszonyát. Ismét egy olyan boxmeccs, ahol az egyik fél kizárólag övön aluli ütésekkel operál, a másik fél pedig folyamatosan levegő után kapkodva csak annyit tud felmutatni, hogy ő a fair play szabályai szerint küzd. Közben a nézőtéren mindenki igyekszik másfelé fordítani a tekintetét, hogy ne kelljen látva látnia ezt a szánalmas és egyenlőtlen küzdelmet, amelyben a "győző" ismét felülkerekedik nem csupán a budai karok, de az egész magyar felsőoktatás és az ország felett is.