Elegünk van Parászkából!

Hogy mi bajunk van Prohászka Boróka ultra bal-liberális, marosvásárhelyi, deklaráltan nemzetitudat-romboló újságírónővel, nem csak az erdélyi magyarságnak, de az elemi tisztességnek ezzel a hatalmas szégyenfoltjával? 

Első sorban az, hogy

1. talán Ceausescu NIcolae-n kívül és az után, nem létezik még olyan jelenkori, megveszekedett magyar-utáló, efajult román politikus, vagy ideológus sem, aki annyit ártott volna a romániai magyarságnak mint, a szégyen szemre Csíkszeredából indult, de Szatmárnémetiben született újságírónő. Senki, de senki magyar nevú személy nem rombolt Erdélyben annyit mint ő, senki nem hőbörgött és háborgott olyan utálattal minden becsületes magyar ember, vagy identitás-őrizni és a megmaradásunk érdekében fellépni indult, kulturális, vagy politikai kezdeményezés és megmozdulás ellen, mint ő, aki a Székelyföldi területi autonómiának az első számú nyílt ellensége is.

2. Másodsorban azért mert, amikor a kalandor budapesti feminista terminátor, Gerle Éva elkezdett minket, négy gyermekes csíkszeredai családot, alattomos-rafináltsággal rágalmazva, hírnévrontással, vagyis a gzdasági ellehetetlenítés módszerével tönkre tenni, akkor, a mellesleg Csíkszeredában élő szülőkkel rendelkező újságíró (Az apjával valamikor baráti viszonyban is voltam...), ahelyett, hogy eljött volna hozzánk és meggyőződött volna személyesen arról, hogy Gerle Évának igaza van-e , hogy a budapesti liberális-feminista bloger valós tárgyi tényeket közöl-e rólunk, Budapestről, "hitelesen helyszíni-közvetítve" (Vagy esetleg mégis csak hazudik olyan főbenjáró kérdésekben pl., hogy a gyermekeinket, akik abudapesti bloger szerint amúgy "félig állami gondozásban" vannak, az iskolájukban meg mindenki, tehát, gyernekek és tanárok - tanítók egyaránt utálják, hogy mi, a képcsőhátzunkban már mindenkinek el vagyunk adósodva, stb.), a helybéli Parászka Boróka, akinek - Ha már a témába bele ártotta magát! -, már csak az újságírói etika álétal megkívánt "Hallgattassék meg a másik fél is." elv alapján is, helyszíni vizsgálatot kellett volna tartania, és az ügyhöz eként, tehét "dokumentálódva" illett volna hozza szólnia, hősiesen harcos "igazságbajnokként", inkább még rá tett néhány lapáttal a Gerle féle rágalmakra. 

3. A kérdés tehát, ezek után nem csak az, hogy miféle újságírói "objektivitás" az,, amit ő gyakoról, hanem az is, hogy azok az erdélyi sajtóorgánumok, akik az ő eme (Magyar- és ezen belül is, főként: székelygyülölő) objektivitásának helyt adanak (És ezért a folyamatos és tudatos valódág-hamisításért  még őt meg is fizetik!) miféle igazságot képviselnek? Hogy konkrétan pl. a Marosvásárhelyi szzéjkhelyű, de a Magyar Állam pénzén létrehozott és működtetett Erdélyi Televiziónak miért és miként áll érdekében egy, ugyan magyar nyelven író és magyarul beszélő, de deklaráltan magyarság-gyülölő újságírónak ekkora rombolói tevékenységi lehetőséget biztosítani?