Tiltakozás a Gyurcsány Ferenc elleni koncepciós eljárás miatt

Viktor Vezér példaképe, Silvio "Bunga-Bunga" Berlusconi épp most bukott bele inkompetens gazdasági hozzánemértésébe, az állampapírhozamok elszállásába, a tovább nem finanszírozható államadósságba. Forza Italia! Remek példa: nagy duma, zéró alkalmasság. Hullottak a fejek a héten az EU-s miniszterelnökök sorában, hiszen a görög kormány vezetője is lemondásra kényszerült. Nem kell politikai elemzőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy országát államcsődbe vezető kormányfő bukásra van ítélve. Nem is kell messzire mennünk, elég, ha Gyurcsányra gondolunk.

Három hónappal ezelőtt nem hallottunk sokat az olaszokról a hírekben. Senki sem vette komolyan a fenyegetést, állampapírhozamaik 2,5 százalékkal lejjebb voltak. Mára elértek egy olyan szintet, amely mellett már nem érdemes eladni a papírokat, mert nem lehet kigazdálkodni a kamatokat. No persze vevő sincs, féltik a pénzüket.

A helyzet az, hogy itt tartunk mi is. Az olaszoknak először nyáron kellett aukciót törölniük, nekünk két hete. Ennyi a fáziskésésünk. Nem nehéz kongatni a vészharangot, amikor már ég a ház, de mi most kongatjuk, mert a gyorsnaszád motorja bizony már rég leégett. A Ténytár írása részletesen rávilágít arra, hogy mik is a veszélyei a sikertelen aukcióknak, az elszálló kamatoknak, a hozzá nem értő kormánynak. Amit nem említettek, hogy bizony a hozamgörbénk egészen úgy néz ki, mint az olaszoké két héttel ezelőttig. Egyazon úton járunk, szorosan mögöttük. Ha egyszer a befektetők elpártolnak, akkor ott a történet vége.

Orbán agyérgörcseinek - végtörlesztés, IMF kiebrudálása, infláció-gerjesztés - eredményeit láthatjuk. Mindezek ugyanoda vezetnek, mint ami az olaszoknál, görögöknél történt. Elpártolnak a befektetők a hiteltelen gazdaságpolitika miatt, és néhány hét alatt kényszerpályára küldik az országot. A görögöknél az EKB egy korábbi alelnöke jön, az olaszoknál egy elismert közgazdász válthatja Berlusconit. De itthon ki jöhet a Vezér után?

Az egy emberes párt, a központilag irányított kormány és frakció kiépítésének ez az eredménye. Nincs senki sem a Fidesz holdudvarában, aki alkalmas lenne arra, hogy szakértőként átvegye Orbán helyét. Márpedig valakinek át kell vennie. Senki sem gondolhatja, hogy akik csődbe visznek minket, ugyanazok abból kivezetni is képesek. Akik kiebrudalják az IMF-et, ugyanazok visszahívhatják. Márpedig vissza kell hívnunk őket.

Járai nem fogja égetni már magát. Csányi eddig sem akart miniszterelnök lenni. Varga végigasszisztálta az elmúlt másfél év ámokfutását, Surányi egyszer jó volt Orbánnak, de Bajnai megválasztása előtt ők maguk utasították el. A Fidesz, pontosabban Orbán, minden szikráját kiirtotta a tehetségnek és a szaktudásnak maga körül, nehogy valaki veszélyeztesse hatalmát. Nem kevés paranoid skizofrénia kell ehhez, és még több bólogató János. Aki értelmes, már elmenekült a Fideszből, így kérdéses, hogy az átlag alatti agysejtszám miatt nem hullik-e hamarosan darabjaira az egész párt.

És íme, itt vagyunk. Van 260 bábú a Parlamentben, akik gombot nyomogatnak. A Vezér elsüllyed a gyorsnaszáddal, a matrózok meg örülhetnek, ha a víz felszínén tudnak maradni, mert önállóan úszni egyik sem képes. Soha nem is volt az. Persze kellett hozzá jó néhány szavazópolgár, akiknek mindezt köszönhetjük, mégsem varrnám az egészet a nyakukba. Egyrészt, mert sokan már belátták: hibát követtek el, amikor egy program nélküli pártra szavaztak. Sokan dühösek voltak, erre pedig minden okuk megvolt. Végül sokan valóban elhiszik, hogy Orbán mindig igazat mondott. Na, hozzájuk azért lenne egy-két szavam.

Kíváncsi vagyok, meddig fog Orbán vergődő halként ficánkolni, hogy hatalommániáját kielégítse, és mikor ébred rá a Fidesz frakció, hogy ez így nem mehet tovább. Az a bizonyos kocka el van vetve, és ha nem a saját bőrünk menne rá, azt mondanám, egészen szórakoztató lesz végignézni a Vezér és cseréphadserege bukását.