Dr.Bay Zoltán fizikus magyar állampolgárságának visszaállításáért

A PETÍCIÓ TOVÁBBI RÉSZLETEI:

A jogfosztás: Rákosi Mátyás diktatúrája alatt hozott 1948.évi LX. törvénye alapján a 271/1949.számú minisztertanácsi határozata fosztotta meg Bay Zoltánt magyar állampolgárságától, mely határozatot Kádár János belügyminisztersége alatt 1949. május 27.-én a Magyar Közlöny 1949.évi 113.számában tették közzé.

Jóvátétel, amit nem vehetett igénybe: Bay Zoltán két évvel túlélte az 1990. évi XXXII. törvényt, mely szerint azok, a fenti  jogfosztással magyar állampolgárságukat elvesztett személyek, akik 1990 előtt hunytak el, „kivételes jogalkotói gesztussal” poszthumusz is visszakaphatták magyar állampolgárságukat – Bay Zoltánra ez nem vonatkozhatott. Ahogy nem vonatkozhatott az 1993. évi LV. törvény sem, amelyik eme „gesztust” már felülírja, de megfeledkezik az 1990-93 között idegenbe szakadtan  elhunyt jogfosztott magyarokról. Így Bay Zoltán özvegyét 2016-ban a kancellária miniszter „Sajnálattal értesíti azonban, hogy az állampolgárság poszthumusz visszaadására nincsen törvény adta lehetőség.”  (Iktatószám: KTHÁT/625/3/2016.)

Kit tisztelünk Bay Zoltánban? : A fizikus nagyságát, magyarságát, humanizmusát és bátorságát a Magyar Örökség Díj laudációja híven bemutatja (mellékletben). Bölcsességét és előrelátását  jól jellemzi az 1950-ben leírt és mottóként idézett mondata, amely kifejezi, miért is kellett az ÁVH vallatásai elől, érvényes útlevéllel menekülnie a hazájából. Ezt a mondatot, a nehéz évek történetével együtt 50 évig rejtette fiókjában, (védve ezzel a hazájában maradt rokonait a megtorlástól,) míg 1990-ben a Püski kiadó „Az élet erősebb” c. könyvében  megjelentethette. http://mek.oszk.hu/15800/15845

„Kétszer hal meg az, aki elhagyja hazáját” – vallotta. "Első halála" előtt is 46 évesen világhírűvé  vált a holdradar kisérleteivel, 1992-ben bekövetkezett „második”, végzetes halála előtt pedig halhatatlanná tette az a munkássága, mellyel a hosszmértéket a fénysebesség örök fizikai állandójához mérte (1983-ban) .