Beszéljünk megoldható problémákról!

Az iskola a társadalom "tünete". Beteg társadalomnak beteg az iskolája. Szorul a hurok: előbb "leépítik" a kisegítő személyzetet, hadd legyen dolga a pedagógusnak. Majd porig alázzák igazgatóinkat, vezetőinket a méltánytalan vizsgáztatással. Diákjainkat olyan mércével mérik, amelyek méltánytalanok és nem is azt mérik amit tanultak. A mód, ahogyan teszi ezt velünk a rendszer annyira bántó, hogy belefáradtunk. Semmiért nincs felelős. Nincs akihez fordulni, mert a baj gyökere a cinikus ellehetetlenítés.

Mára az erdélyi magyar pedagógus egyetlen támogatója az egyre nehezebben létező szülői társadalom (ami még inkább kiszolgáltatottá teszi a pedagógus helyzetét). Gyártjuk a fölösleges papírhegyeket, mert ellenőrzik olyan felettesek, akik formai hibákra vadásznak. Eközben gyermekink egyre kevesebbet tudnak és az amúgy is hosszú iskolai programot magánórákkal kell megtoldani ahhoz, hogy a kisérettségin és az érettségin  sikeresen túljussanak. Akinek erre nem futja, lemorzsolódik, kegyetlenül lemarad. Nincs szociális háló, ami az igy zuhanó magyar gyereket vagy a vészesen fogyó erdélyi magyar pedagógust megtartaná.

Azokat, akik szégyentelenül kicsi jegyeket adnak ragyogó koponyájú nyolcadikos, tizenkettedikes magyar gyermeink dolgozataira, ki fogja számon kérni? Hát a saját magyar sajtónkat, ahol ádáz gyűlölettel tesznek közbeszéd tárgyává,"leggyengébb" jelzővel illetve a Hargita megyei diákjainkat? Kitől kérjük számon, hogy elhallgatják eredményeinket, félretájékoztatnak? 

Üdvözlöm a petíció kezdeményezőit!