Rokkantvadászat...

#171: Csabeva - Orvosok vagyunk

Kedves Orvosok!

38 év munkajogviszonnyal két fiúgyermeket egyedül felnevelő  58 éves, IV. stad. tüdőbeteg nő vagyok. Soha betegállományban a betegségem kialakulása előtt nem voltam. Sajnos az én leszázalékolási procedurám, átnyúlt a kormányváltások peruódusán. Az I. fokú bizottság a saját irányelveinek is ellentmondva 34%os össz-egészségkárosodást állapított meg. A II.fokú fellebbezésemben kinyomtattam a saját irányelveiket, majd ismételten csatoltam a szakorvosi leleteket. Szembesítve azzal őket, hogy még a sajátmaguk által kidolgozott irányelveket sem tartják be. Mit mondjak? A II.fokú szakvéleményt a főigazgató írta alá (aki nem is vizsgált) kaptam 45%-ot, amely szintén nem felel meg az irányelvekben kidolgozott "légzőszervi károsodás" mértékének, de arra jó, hogy 27.000,- Ft-os szocális ellátásra szorítsanak. Ha a kisebbik fiam nem segítene már régen az utcán meghaltam volna, mert a tüdő gyógyszereimet képtelen lennék kiváltani és a rezsit is fizetni.Jelenleg ügyem a Munkaügyi Bíróságon van III. fokon. Az egész procedura második éve húzódik. Ilyen párt-vezérelt, embertelen, megalázó "orvosi bizottságokat" még egyik kormány sem produkált.Szerintem a Mengele elmehetne melléjük rezidensnek. Azt azért - az objektivitást szem előtt tartva - ne felejtsük el, hogy a 2007-es törvénymódosítást az MSZP "követte el", a FIDESZ csak "hozzá méltőan" befejezi.

(Ha én orvos lennék és komyolyan vettem volna az eskümet ezt a munkát én megtagadnám.)

A munkaügyi per első tárgyalására eljött a Nyufig jogásza, a tisztelt NRSZH nem méltóztatott megjelenni, ezért a bírónó a tárgyalást bizonytalan időre halasztva úgy rekesztette be, hogy a következő tárgyalás időpontját sem tudom. Nem tudom mennyi reményem lehet egy olyan Munkaügyi Bíróságon amelynek vezetője és családi kapcsolatai már a médiában is közismert. Ha még életben leszek szeretnék megjelenni azon a tárgyaláson.

Kárpótlásul a Mikulás viszont nekem nagyon szép ajándékot hozott, ugyanis az intenzív osztályon ért utól, mivel infarktust is kaptam. Most már nem csak szigorú tüdőgyógyászati, hanem szigorú kardiológiai követés is szükséges a gyógyszereim duplázódtak, így a kiadásaim is.

Az infarktus éjjelén arra gondoltam, hogy nem ébresztem fel a fiam és reménykedten benne, hogy a "magasabbrendű intelligencia és Isten" elrendezi a helyzetem. Be kell vallanom gyáva vagyok az öngyilkossághoz. Aztán erősebb lett az élni-akarás, mert eszembe jutott, hogy talán nagyobb fájdalmat okoznék nek  halálommal.