Mondj nemet a Klubrádió megszüntetésére

Sokszor megtörtént az elmúlt másfél évben, hogy hápogva úgy éreztem kész, vége! Minden elképzelhető és elképzelhetetlen pimaszságot és ostobaságot elkövettek már. Eszementen magasra volt kénytelen emelkedni elgyötört ingerküszöböm.
Most meg meg kell köszönnöm a regnáló nyikhajoknak, hogy megint tele vagyok vad és intenzív indulattal. Most azt érzem, hogy tényleg, VALÓBAN megharagítottak.
A Margit-szigeten, szemben a Sport uszodával egy bódé falán ezt olvastam kábé 1978-ban: "Büdös komcsik! Ha emelitek a sajtos pogi árát, szorultok!"
Aztán mi lett? Emelték a hülyék és tessék!
Csináljatok amit akartok! Komoly. Azt sem tudom, melyik nyugdíj-pénztárhoz tartozom. Nyúljátok le! Tahózzatok be minden egyes helyre, ahol valami hatalomnak, vagy koncnak neszét veszítek! Tőlem… Alkotmánybíróság, főügyész, Schmitt, Nemzeti Bank – kit érdekel? Tényleg! Vigyétek!
De a Klubrádió esküszöm, hogy túlzás. Ugyanis mindent nem lehet! Mindent! Mindent! Mindent esküszöm, nem lehet!
Azért, mert lehetséges – attól még nem lehet!
Még annyi év ácsingózás után sem. Most megvan végre a hatalom - de azért mégis! Ez így annyira snassz lenne, olyan nagyon nyilvánvalóan földhözragadt. Ez még arrafelé, nálatok is valahogy átlátszó. Ez még ott is álságos, ezt még ti is képmutatásnak hívnátok. Nem érdekel az összes többi! Az összes stílushiányos zizegés, neszezés, lenyúlás! Csináljátok csak, majd megunjátok és abbahagyjátok. Vagy abbahagyatják veletek.
De a Klubrádió kiverné! Azt felejtsétek el!
Oliver