IGAZSÁGOT GERÉB ÁGNESNEK!/JUSTICE FOR ÁGNES GERÉB!

Mindent leírtatok már, ami lényeges. Annyit talán még, hogy azok, akik az otthon szülést választják, vagy "fellázadnak" a kórházi eljárások ellen, veszik a bátorságot, hogy felelősséget vállalnak magukért, a testükért, a döntéseikért (ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kórházat választók ne ezt tennék, ha hagyják nekik, hogy merik tudni, mi történik bennük). Azokat is megértem, elfogadom,akik inkább szívesen bízzák magukat másra. Az én időmben nem volt még otthonszülési lehetőség, csak a híres kövön szülés, amikor a mama a kórház folyosóján szült a férje segítségével, mert a kórházi személyzet nem volt hajlandó foglalkozni velük - ugyan ráér az, mit izgulnak, első baba, hosszú lesz a vajúdás. azt meg a folyosón is lehet.

Racionálisnak, kis szemelvény a kórházban szülésről, és ez csak egy hétköznapi, nem tragikusra fordult szösszenet:
Első két gyermekemet magasan kvalifikált doktor úrnál szültem, az elsőmnél szerencsére késett és a szülésznővel maradhattam egyedül, aki hagyott járkálni, elhitte, amit mondtam arról, hogyan vagyok és kilazította, simogatta a hüvelyemet stb. Gyermekem csodálatosan jött világra, hiszitek, nem hiszitek maga is segített...na sajnos a vágásra megérkezett a magasan kvalifikált, nem úsztam meg, de úgy varrt össze, hogy az állatorvos férjem is elszörnyedt. Bent maradt némi lepény, szerencse, hogy állatorvosom ehhez is értett. A másodiknál nem volt ilyen szerencsém. Eszem sem volt, mert ismét odamentem szülni. Nem tetszett az orvosnak, hogy dolgozni szeretnék terhesen, és úgy tűnik túlságosan magabiztos is voltam, így szerinte idő előtti tágulásomat úgy értelmezte a doktor úr, hogy azonnal be kell varrni, persze altatásban. tehetetlenül tiltakoztam, lazítottam, relaxáltam, persze bűntudatom volt, amit sikeresen felkeltett bennem. Még reggel is könyörögtem fűnek-fának, vizsgáljanak meg még egyszer, mert én tudom, hogy nem kell összevarrni, most mindegy miért (vizualizáltam stb). Akkor már csak munkadarab voltam, megfélemlítettek, lekezelni már előtte is lekezeltek. A slusszpoén, már ha van valakinek kedve nevetni: a vizitnél a következőt mondta a tiszteletreméltó magasan kvalifikált: "ugye Ágika mondtam, hogy ne dolgozzon annyit, feküdt egy napot, s mire a műtőbe került, már sokkal jobban össze volt záródva a méhszája". Ergo nem kellett volna összevarrni. Ettől az összevarrástól és a kötelező fektetéstől persze minden nehezebb lett, ráadásul a szülésnél összeakadtam a kórház rémével: ez a szülésznő nemhogy nem segített, hanem szemétkedett velem, nem hagyott sétálni, több mint egy órára magamra hagyott azon a marha magas "ravatalozón" majd meg fagytam, görcsöt kapott a lábam, rettegtem, hogy leesek. Mindezt azért, mert tudni véltem, mit szeretnék. Ezért büntetés járt mind az orvostól, mind a szülésznőtől. Nem hitték el, hogy hamar kitolom...beszélgettek a fejem fölött, nem rám figyeltek, beszakadtam, kevés választott el az átrepedéstől...na ezt sem sikerült túl jól összevarrni. Fiamnak zöldgallytörése lett, a szülés utáni harmadik napon mondták meg, én meg nem tudtam, miért üvölt minden szoptatásnál. Mikor döbbenten megkérdeztem, miért nem szóltak, és hogyan törött el a válla, mikor a negyedik tolásra kint volt? annyi volt a válasz: a nagy babáknál ez gyakori (3 kg 80 dkg!), meg túl gyorsan jött (no persze belém vágták az oxitocint), mit vagyok úgy oda, .... Középső gyermekemnek sok minden nehezebb volt aztán, ezért-e vagy sem nem tudom. Nos a harmadikat már nem ott szültem. A ranglétrán az alján lévő dokiról annyit tudtam, hogy szájról szájra jár, hogy hagyja a mamákat szülni. Megkérdezte tőlem, miért jövök el a híres nagytudásútól? Azt mondtam azért, mert az én testemről lehet, hogy én tudom a legtöbbet ebben a helyzetben és kértem, hogy hallgasson meg, fogadja el, hogy partner vagyok a gyermekem szülésében. Elfogadta és nagy tisztelettel és szeretettel bánt velem. Örök hála érte. Kislányom gyorsan és komplikációmentesen született meg (3 kg 90 dkg :-)), még "előkészíteni" sem volt idő, a háborítatlanságot viszont neki sem adhattam meg....

Visszatérve az elejére: a saját fejükkel gondolkodni merő és önrendelkező emberek veszélyesek. Akkor is, ha szülnek, akkor is ha másmilyen iskolába járatják a gyermeküket, s akkor is, ha már középiskolás fejjel szintén gondolkozó emberek lesznek. Ezért el kell lehetetleníteni az otthon szülés választását, az alapítványi iskolákat is, hiszen ezek szabadon gondolkodó szülők szabad döntése alapján, adózott jövedelmükből támogatott intézmények.
Egy ilyenben dolgozom, sok figyelemzavaros, tanulási problémával küzdő gyermekkel találkozom. Anamnézisükben szinte kivétel nélkül szerepel születés körüli anomália (nem otthon születtek). Jó volna egy olyan kutatás, ami erre a jelenségre is kitér. Van több olyan gyerkőc is a suliban, akik otthon születtek: amit megfigyeltem, az, hogy az átlagnál nyugodtabb és mosolygósabb gyermekek. De ez a családi légkörnek is köszönhető, nyilván.

Szabadságot Dr Geréb Ágnesnek! Köszönöm, mint nő, mint anya, mint ember, hogy tényleg a görög drámai hősökhöz hasonló kiállással, sorsvállalással van itt közöttünk. Sok erőt kívánok neki és családjának!

Szeretettel: Mayer Ágnes