IGAZSÁGOT GERÉB ÁGNESNEK!/JUSTICE FOR ÁGNES GERÉB!

#265: dio -

"Vajudas es szules alatt viszont termeszetesen olyan tudatallapotba kerultem, hogy nem voltam kepes "iranyitani" vagy elmondani hogy en hogy akarnam, nem kerdezte senki szomjas vagyok-e, fazok-e, miben segithet, nem talalta ki senki a gondoltaimat. A korhazi protokoll szerint zajlott minden futoszalagon, ridegen."

Érdekes, mert ezt valahogy soha nem tekintettem a kórházi személyzet hibájának (mindig is úgy gondoltam, hogy ez azért van így, mert erre nincs szabad emberi kapacitás). Mikor szültem, folyamatosan rohangált szerencsétlen bába a vajúdó nők között. Nálam ezt a szerepet, mármint a gondolatok kitalálását, a lelki, fizikai igények kielégítését a férjem végezte, és azt kell mondjam, ebben a leckében csillagos ötössel végzett. Azért ne feleljtsük el, az apa kórházi jelenlétét is Geréb Ágnes harcolta ki anno!

Másrészről engem is riogattak szülés előtt, főleg az otthonszülők, mert egy igen hentes helyen szültem, ráadásul fogadott orvos és bába nélkül. Aztán az lett végül, hogy a bába békén hagyott, mikor kellett, és kérés nélkül ott volt, mikor kellett, és majdhogynem félrelökte az ügyeletes orvost szüléskor, hogy ez most itt az ő kompetenciája, aki jobb híján csak figyelt, és az ágyam mellett diszkréten ülve bíztatott,  miközben a bába kérés nélkül is gátvédelmet végzett és tette dolgát, öröm volt látni ezt ezen a "hentesnek" kikiáltott helyen.

Az biztos, hogy semmi pluszt nem kaptam sem a bábától, sem az orvostól érzelmileg, de mondom, én ezt a férjemtől megkaptam, talán szerencsém volt, nem tudom. Egy biztos, füstölő nem volt, és halk zene se szólt, és a kórházi közeg tényleg csúnya is, a kórházi kosztról nem is beszélve. Ha megoldható lett volna, nekem is nagyobb élmény lett volna egy otthonosabb közeg, vagy ha a dolog jobban szólt volna rólam, végül is ez volt az én nagy napom. Teljesen egyetértek ezirányú gondolataiddal. Jó lenne, ha a szülés külsőségeiben is ünnep tudna lenni, nem csak a szülő nő szívében belül.