Magyarország önrendelkezése és szuverenitása

"Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék :
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull :
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden õsi rögbe :
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentõl visszazokogom ;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt :
Bölcsõvé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklõ Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!"

SAJÓ SÁNDOR: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN