Magyarország önrendelkezése és szuverenitása

A világ most különféle hazugságszisztémák alapján működik. A kérdés az, hogy erre a helyzetre csupán taktikai választ adunk-e, vagy pedig stratégiai léptékű döntésekre is futja az erőnkből.

Félő, hogy jelenleg a "kinek drágább rongy élete" címkéjű attitűd vezet - de legalábbis a liberális/baloldali hazugságok gátlástalan és harsány özöne ezt rendkívül hatékonyan táplálja. (Éljen a totálisan félreértelmezett és diszfunkcionális médiaszabadság!) Mindenesetre nem vagyok teljesen bizos benne, hogy a percemberkék dühödt és sátáni furfanggal megkonstruált rohamával szemben a "mint a haza becsülete" sorral fémjelzett lelkület kellő ellensúlyt képes teremteni.

Azt kellene nyilvánvalóvá tenni, hogy nem csupán a haza becsületéről, hanem az ország túléléséről van szó, méghozzá nagyon is közvetlen módon. Ingatag - és a jelek szerint rövidesen összedőlő világunkban - ugyanis a függetlenség az egyetlen esély, amit a társadalmi szolidaritás és önkorlátozás jegyében akkor is fel kellene vállalnunk, ha az a termelés és az életszínvonal drasztikus visszaesésével járna.

A pénzügyi, energetikai és éghajlati katasztrófa már csak az alvajárók szemében számít alaptalan, a távoli jövőbe száműzhető és eltúlzott ijesztgetésnek. Mindez nagyon is a küszöbön van, és ha arra várunk, hogy ennél is hangosabb dörömböléssel jelezze jöttét, akkor veszítettünk. Vészhelyzetben pedig csakis az fog számítani, hogy van-e mit enni, van-e hol lakni, s netalán van-e mivel ruházkodni.

Nem annak lesz tehát esélye a túlélésre, aki a globális hatalmak emlőjén csüng, aki továbbra is az állandó növekedés rögeszméjét hajszolja, és aki az elmebeteg fogyasztói társadalom modelljét tekinti axiómának és semmivel sem igazolható áldemokratikus jussnak. Ami bonyolult, ami külső feltételektől függ, az egyúttal rendkívül sérülékeny is. Csak a függetlenség, az egyszerűség, és sokszorosan túlzó igényeink feladása adhat reményt. Jobban tennénk tehát, ha mondjuk elkezdenénk lovakat tenyészteni, mert ha pl. nem lesz benzin, a traktorok azonnal megállnak. És hány hónapra elég élelmiszertartaléka van az országnak?

Ehhez azonban az kell, hogy felhagyjunk az önáltatással, gátat szabjunk a romboló hazugságáradatnak, és nemzetként, eltökélten vállaljuk az ezzel járó, vitathatatlanul nagyon kemény és kellemetlen következményeket.

Ha pedig ez mégsem jön össze, akkor sajnos nem marad más, mint megnyugodni a sors bölcs akaratában, mondván, hogy ez a nép is pontosan azt kapta, amit megérdemelt. És reménykedni abban, hogy az emberiség maradéka a romokból majd egy tisztább és egészségesebb lelkületű világot lesz képes összerakni, és nem sétál be újból látványosan elmebeteg, önpusztító, és az embert az állat szintjére lealjasító civilizációnk foggal-körömmel védelmezett kelepcéibe.