IGAZSÁGOT GERÉB ÁGNESNEK!/JUSTICE FOR ÁGNES GERÉB!

#20: Racionalitás - Egy vélemény a racionális oldalról

Racionalitás: Semmi baj azzal, hogy más vélemények is megjelennek itt, és egyetértek azzal a demokrácia-fogalommal, ami megjelenik a kommentedben. De a petíció nem arról szól, hogy betartotta-e Ágnes a törvényeket, vagy sem. De azért az mégsem járja, hogy láncban vezették el a kommandósok, miután rajtaütöttek, hogy fogva tartották, majd háziőrizetben ennyi ideig. Hogy büntetési tételben azt rótta ki rá a bíróság, amit, és amilyen eljárásban. Én ezért írtam alá.

De egyetlen pici észrevételt engedjetek meg nekem és lehet, hogy ez is furcsa lesz itt.

Egy kislányom van, női nőgyógyász segítségével született, kórházi körülmények között, teljesen furcsa, kinyújtott lábbal csücsült farfekvéssel a pocakomban, úgyhogy a kórház és a császár adott volt. Sajnos, mindent megtettem, hogy rávegyem, megforduljon. DE: ha minden rendben lett volna, akkor is kórházban szültem volna, soha nem szülnék otthon. Ez mindenkinek a saját döntése. Az otthon szülés is. Nem gondolom, hogy Geréb Ágnes, vagy bármely hozzá hasonlóan elhivatott kollégája, bárkit is rábeszélt, rábírt, erőszakolt volna, hogy otthon, vagy a születésházban szüljön.

Mindenki maga dönt a saját és a gyermeke sorsáról.

Amikor hallottam az ítéletet a tévében, a harag azért öntött el, mert ha bármilyen balesetben, ahol a gyerek velem van és sérülés éri, engem, vagy bármely másik szülőt elmarasztalnak, megbüntetnek. Amikor Geréb Ágnesen példát statuálnak, hol van az a szülőpár, aki döntött, úgy döntött, hogy vállalja a kockázatot az otthonszüléssel? Bűnhődtek eleget, mondhatnánk, hiszen meghalt a gyermekük - de: ők döntöttek. Őket legalább akkora, ha nem nagyobb felelősség terheli a baba halála miatt, mint a DOKTORNŐT. Csupa nagybetűvel, a hitéért, az alázatáért, a szeretetéért.

És még egy fontos tény: kórházi körülmények köztött is meghal néhány baba, sőt édesanya is. Soha életemben nem jutott el hozzám hír arról, hogy azok a szülést levezető orvosok fölött is  így ítélkeztek volna, legtöbbször a kórház falai közül ki sem kerül az ügy. Azok az orvosok, sokszor az adott kórházat elhagyják, majd magánpraxisban és magánklinikákon folytatják (neveket nem szeretnék itt írni, de mindannyian tudunk egy-két ilyen példát). A felelősség kérdését kell tisztázni, hogy hibázott-e a szakember, vagy sem. A kórház valahogy felmenti az orvost az alól, hogy tévedett. Geréb Ágnest az otthoni körülmény volt az, ami "megvádolta". Holott lehet, hogy egyáltalán nem hibázott, és lehet, hogy orvosi értelemben mindent megtett, míg más orvos akár óriásit hibázhat is, csak mert ezt kórházban teszi, "felmentést" kap, akár az ügy egyszerű kivizsgálása alól is.

Ezt jelenti nekem Geréb Ágnes és az ügye: azt az orvost, aki leveszi azt a fehér kesztyűt, amit a kezére húztak, amikor orvossá avatták, és leveszi azt a felsőbbrendűséget és megközelíthetetlenséget, amely a magyar orvosok oly messziről felismerhető sajátja. Benne több az emberek és a tudás, valamint a hite iránti alázat, mint az állami egészségügyi rendszer bugyrait a magánpraxissal kombináló, gazsulálást, paraszolvenciát eleve elváró, órákig folyosókon várakoztató megfélemlítő orvos/nőgyógyász társai. Természetesen az előző bekezdésem általános "érzet", és nem csoportdefiníció, nem akarok általánosítani, de valljuk be, mi magunk készülünk úgy a kórházba, hogy a borítékot a zsebünkbe készítjük és a "doktor úr tetszik tudni" magától jön a szánkra. Amikor ez megváltozik, amikor mi ügyfelek leszünk, az orvos szolgáltat, számláz és mi fizetünk, és ő megél a jövedelméből, de befizeti az adót, úgy, mint mindenki más, a kórházi szomorú esetek is kivizsgálásra kerülnek majd, és Geréb Ágnessel szemben nem áll majd egy hatalmas lobbi, aki a hozzá hasonló "lázadókat" eleve eltörölni akarja.

Kedves Ágnes: hajrá! Ön nekem egy újfajta orvos, egy újfajta orvosetika megtestesítője. És pontosan el tudom képzelni, hogy mint ember és felelős orvos, hogyan érezte magát, amikor baba vagy anyuka sérült meg, vagy halt meg egy Ön által kísért szülés során. Azt gondolom, hogy szörnyen. És éppen ez különbözteti meg Önt a többi orvostól, hiszen Ön odaállt és most is alázattal viseli, amit Önre rótt a törvény. Míg mások azonnal mossák kezeiket.