Petíció az ápolási díj megemeléséért

Tehát van egy sérült gyermekem, aki előtt egy egész élet áll, és adott egy társadalom, amelyben fel kell Őt nevelni.

Tapasztalataim szerint korunk társadalmának a toleranciája a másság vonatkozásában nagyon csekély. Véleményem szerint a legnagyobb baj az, hogy nemcsak a gyakorlati életben, hanem még gondolati szinten sem működik a dolog. A tettekről, a cselekvő aktivitásról nem is beszélve.

Tehát adva van egy sérült gyermek, és adott egy társadalom, amely "ezernyi sebből vérzik", és adott egy szülő, aki ilyen körülmények között teljesen magára marad egy egész életre szóló problémájával. adott pozícióban lévő emberek képtelenek addig azonosulni a sérült gyermeket nevelő szülő problémájával, amíg Ő maga személyesen nem érintett, vagy a környezetében nem találkozik olyan családokkal, akik sérült gyermeket nevelnek.



Hiányzik az emberekből az empátia készség!

A helyzet megoldása nagyon nehéz. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jogi szabályozás - bár az utóbbi években rengeteget változott, trendre születtek a törvények a fogyatékosok érdekében - , de még mindig messze vagyunk az európai gondolkodástól.