Ne hagyjuk! / Don't Let it happen!

#136: Nem hagyjuk! - és 133

Számomra az Ön/Önök bejegyzése az erkölcsi eltévelyedésnek egy olyan fokát jelenti, amelynél mélyebbre már aligha
lehet süllyedni. Pont.

Magyarországon élnek, léteznek kisebbségek. Ezek közül kettőt a rasszista ideológia teljes
pusztulásra ítélt. Sokan a holokauszt-túlélők közül itt élnek köztünk. Ők
felkiáltójelek, állandóan a magyarság legnagyobb történelmi eltévelyedésére
emlékeztetnek. Ezért jó lenne, ha eltünnének. Hogy ne legyen, ne lehessen
bűntudatunk azért, hogy ezeknek az embereknek szüleit, testvéreit gyereit, aggokat
és gyermekeket, férfiakat és nőket marhavagonokban összezsúfolva elvitték és
elpusztították. Nem akarunk erre emlékezni, mi nem vagyunk bűnösök (mint a
zsidók), mi „áldozatok vagyunk”, Trianon áldozatai! Hát akkor mit jajgat az a
koszos zsidó? Fogja be a száját, mi az ő fájdalma a mienkéhez képest? Ők csak
az életüket, a hozzátartozóikat vesztették el, mi pedig egy „birodalmat”, amely
ugyan sohasem volt a miénk és soha sem volt „tiszta magyar”, inkább csak az
uraké volt meg a Habsburgoké, de sohasem a magyaroké!

Mi viszont sírunk és jajgatunk és bűnbakokat keresünk ezért a „nagy tragédiáért” és a szentnek
sem akarunk a történelemből tanulni. Persze, amit nem ismerünk, abból nem is
lehet tanulni!

És most itt vannak ezek a „koszos zsidók” ugyebár, és ahelyett, hogy elpárolognának
valahova, (még mindig) itt vannak a közéletben, a TV-ben a színházakban, az
irodalomban, a művészetekben. Szemtelenül jelen vannak és emlékeztetnek
bennünket. És nem elég, hogy mindenütt jelen vannak, akkor még egy „ilyen” kap
szégyen szemre irodalmi Nobel-díjat! Mi pedig ahelyett, hogy a jelen
problémáinak megoldására koncentrálnák, terméketlen gyűlölködésre pazaroljuk
minden energiánkat.

Ön, tisztelt Uram/Hölgyem erkölcsileg külömbnek érzi magát a többi zsidózónál: Ön megvédené
ezt a „gyalázatos fajt” és szentűl úgy gondolja, hogy ezzel a beállítottsággal erkölcsileg
felette áll azoknak, akik legszívesebben a „Dunába lőnék” ezeket az embereket.
Hát nem áll felettük, higgyje el nekem! Mert Ön éppoly gyűlöletkeltő, mint a
többiek!

Mit tud a tisztelt magyar honpolgár ma a zsidó vallásról, szokásaikról, a bibliáról, a
zsoltárokról, amelyeket pedig közösen imádkozunk, zsidók, katolikusok,
protestánsok?! Mit tud Ön zsidó tudósokról (néhányra közülük talán még büszke
is!), irókról, költökről, akik mind „jó magyarok” is voltak? Mit tud Ön
egyáltalán a zsidóságról, a zsidó filozófiáról, a kultúráról, zenéről?

És miért nem szaval Ön inkább azokról a magyarokról, akik kifosztották az országot, akik ma
is ezt teszik, de másokra mutogatnak? Akik becsapják, átverik, félrevezetik a
szegény embert, akik kenyeret nem adnak de túrulos lázálmokkal butítják az
embereket?!

Akiknek Horthy „három millió koldus Magyarországa” a példakép? Igaz, ebben is jó tanítványok a
mai urak, mert lassan már nem három, hanem „hatmillió koldus Magyarországa”
leszünk! Dehát van bűnbak elég, itt vannak még a megmaradt zsidók, ugyebár? Mert
a zsidó bűn mindig százszorosan nyom latba és mindig megbocsáthatatlan?!