MEMORANDUM CASSOVIENSE ANNO 2012

#226: -

Igaz. De nem azt, hogy egymásnak fogunk ártani. Szlovákiai magyarokat elsősorban muszáj megtanítani kihasználni a magyar nyelvű óvodákat, iskolákat. Itt kezdődik minden.

Ameddig ez nincs, a létszámunk csökkenése megálithatatlan. És ehez csak egy szükség van - szülők akarata.

Én eddig csak azt látom, hogy sokan közülünk sokat néznek a múltra, sopánkodnak, sóhajtóznak, vágynak vissza a nagy M.-országot, de ezzel nem érünk semmit. Ez rengetek fiatal szlovákiai magyarnak már nemmond semmit. Itt gyerekkor óta kell gyerekekben fejleszteni, hogy kik egyáltalán. Igyekezni nemlétrehozni a vegyes szl.-ma. családokat, mert lehet, hogy konkrét családnak az semmi, de én azt látom (legalább is itt Kassán és keletszlovákián), hogy ilyen családokból többnyire gyerekek nemtanulnak meg rendesen se magyarul, elvesződik belőlük az öntudat, melyik nációhoz tartoznak egyáltalán. Ha ezekból a langyosokból akarnánk, hogy legalább fele magyarnak valja be magát, akkor a nagymagyarországról való beszédekkel, vagy gőgös viselkedéssel (főleg szlovákok ellen) csak elrijasztjuk őket. Ez kell?? ... (szépen láttni azon is, hogy kb. több mint fele szavazásoknál Hídnak add szvazatot, 'kissbeb fele' (úgymond itteni keményebb magyarság) pedig MKP-nak)...

És még 2 megjegyzés: 1) azok akik közölünk erősebbeknek valjlák magukat, azoknak kell sokat dolgozni azon, hogy kapcsolatokat teremtsenek vagy tartsanak más szlov. magyarokkal, főleg ezekkel a langyosokkal. Itt nincs hely individualizmusunknak, azzal csak beolvadunk a szlov. nemzetbe. Muszáj megérteniük, hogy csak a jövő generációk gondozásban van a helyünk. 2) muszáj többet szaporodnünk :) - nézzük csak a romákat, mennyire emelkedett a létszámuk olyan rövid idő alatt. Ha egyforma vagy még kissebb átlag szám gyrekünk lessz, az is egy bisztos út, de hová... Bár ez kellemetlenebb, de el kell fogadnunk, sajnos,...

Ui. bocsánat a hibákért (nemjártam magyar nyelvű iskolákba)