Vagy két percet, Orbánról:

Nemcsak fáradtnak látszik, durcásnak is. Állandó sértődöttsége átjön diplomáciai mosolyain, egész politikai marketingjén, amely gyakorta nélkülözi a minimálisan elvárható modort és logikát; egész oldalas pimasz és hazug hirdetésekben támadja az IMF-et, amelytől több tiszteletet követel, és egyben pénzt remél, de hetykén azt üzeni: nélkületek is jól megvagyunk, harcaink sikeresek, sarcainkat csak most kezdik utánozni szerte a kontinensen.

Lódításaihoz kevélyen domborít, de ez sem kompenzálja érvei laposságát. Szónoklatainak bizonyos részletei szorongásaira utalnak, meg arra, hogy adott esetben rémképeitől milyen irányba menekülne: „Reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni.” Ezt a rejtélyesnek tűnő kijelentést nem nehéz megfejteni: fékezhetetlen hatalmi ambíciójától hajtva egyszerre készíti elő magának az utat és az ürügyet.