A közoktatásért!

Végre valaki őszintén leírta a problémákat. És nem csak ennyi van! Lassan a tanórák fele a fegyelmezéssel megy el, és ha ezt szóvá tesszük valahol, azt mondják, a tanár hibája. Tényleg? Tudják, hányszor hallom szülők szájából: "Mit csináljak, otthon sem bírok vele?!" Nekünk viszont bírni kell, 40 különbözővel egy osztályban! Ebbe belegondol valaki néha??? Mindig az jön ki a reformokból is, hogy a tanárt kell ellenőrizni, nevelni, retorzió alá vonni. Pedig lassan az idegrendszere megy rá az oktatásban dolgozóknak, legalábbis azoknak, akik nem tudnak becsukott szemmel és füllel járni. Arról nem beszélve, hogy bárki bejön az utcáról, és megkérdőjelezi a tanári munkám szakmailag. Fellebbez a dolgozatjegy ellen, elmondja, hogy nem jók a módszerek, és ami új divat: feljelentget az igazgatónál. Egyszer egy híres, és eléggé keményszavú pszichológustól halottam: A pokol már elkezdődött a gyerekek nevelésében... De ezt csak mi, tanárok vesszük észre?