A közoktatásért!

A kormány megmutatja "hatalmát" azzal, hogy egy hétvégére fizetés nélkül hagyta a pedagógusokat. Ezzel lehet igazán, kézzelfoghatóan megfélemlíteni a tanárokat. Ezt mindenki saját bőrén érzi... Szomorúan gondolok kollégáimra, akik ebben a randa időben - behúzva fülüket-farkukat" - nézik az üres hűtőt, s próbálnak vasárnapi ebédet tenni családjuknak az asztalra. "Tartalékoljunk" - olvashattuk az elmúlt héten a neten. Nincs miből. Várjuk minden hónapban a fizetésnapot, mint a Messiást. A nemzet napszámosait is a fizetésen lehet megfogni. Ezért nem csatlakoznak a petícióhoz, s nem mutatnak sztrájk-hajlandóságot. Van aki ki is mondta: neki az az egy nap fizetés nélküli nap is számít, ő biztosan dolgozni fog a sztrájk alatt.
Kegyetlen ez a frusztráció. Készülnöm kellene a jövő hétre, de már hajnalban ez foglalkoztatott: mi lesz velünk? Mi lesz itt? - mindig optimista vagyok, derűsen nézem, s élem az életet, de most elgondolkodtam. Aggódom tanítványaim és két gyönyörű unokám jövőjéért...