Tanár-talár
(József Attila evokáció)

Harmincon túl is élek én,
s nem lep már meg e költemény
panasz-
szava.


20 év a pályán elszelelt,
s még havi kétszáz sose telt:
bérem
mérem…


Lettem én kedvből oktató,
lelkesen tollat koptató
szegény-
legény.


Van sok szárnyaló ötletem
s bíztam: munkámba önthetem…
Bolond
dolog?


Kreatív voltam évekig,
de érzem, minden szétesik:
egyen
leszek?

Nem látják ott fönn, úgy hiszem,
batyumat csendben hogy viszem,
kinek
s minek?


Mostanság gyakran álmodom,
félelem súlya vállamon:
helyem
lelem?


Tanárnak lenni vállalás,
de fenyít folyton számadás,
nemzet-
helyzet?


Vannak új Horger Antalok,
ábránd-vágyat nem altatok:
remény-
merény!

Ha örül Hoffmann Rózsa még,
hogy bennem siker láza ég:
hamis…
ma is!

Hiába volt hát egyetem,
nem jutok át KLIK-hegyeken:
kérvény-
érvény?

Én egész népemet fogom…?
Lehet még erre alkalom?
Hitem
viszem…

Felveszem újra a vén talárt,
ki örök hivatást talált:
s hordom
sorsom…

#598: - versem :(

Szenzációs!!! Gratulálok!!!  Könyörgöm, postázzuk az EMMI-nek! (nem gondolnám, h. olvassa ezt az oldalt, különben már rég máshogy dolgozna...)

 

Én pedig egy kiváló összefoglalást találta, olvassátok el, mert érdemes!!!

http://morgasjoga.blog.hu/2013/04/06/a_jovoben_szakertok_mondjak_meg_ki_a_jo_tanar