Ha az aláírók között van egészségügyben dolgozó, akkor azt tudnia kell, és tájékoztatni köteles a vele kapcsolatba lépőket is arról, hogy az amúgy is túlterhelt gyermekorvosok és védőnők nem fogják tudni naponta látogatni az újszülöttet élete első pár napjában, amikor a szoros megfigyelés szerintem elengedhetetlen. Egy tapasztalatlan anyuka nem mindig képen helyesen megítélni az újszülött állapotát, fejlődését-elég csak ha a fiziológiás sárgaságot vagy a súlycsökkenést említem. Ma Magyarországon nincs arra kapacitás, hogy a házi gyermekorvosok a megszületés utáni kötelező szűrővizsgálatokat ellássák és az összes oltást beadják. Uralhatatlan káosz alakulna ki, ha mindenki (boldog, boldogtalan)kényére-kedvére hazajönne a kórházból a nők jogaira hivatkozva. Máskülönben saját felelősségre bárki bármikor elhagyhatja a kórházat. Ha pedig rendőri segítséggel tartanak valakit vissza akkor az azért van, mert az anya nagy valószínűséggel veszélyezteti gyermeke életét. Szerintem észre kellene venni, hogy az egész otthonszüléses, ambuláns szüléses téma az egyes nők gőgjének a hangja, és jó lenne, ha végre az újszülött kerülne a középpontba és nem folyton a szülő nő és az ő szülés-élménye.

#13: -

Egyetértek veled, és mellesleg az sem lenne jó, ha finanszírozási okokból a kórházak kidobhatnák a bizonytalan, kétségbeesett, esetleg hanyag anyukákat, mert esetleg több hasznuk lenne az ambuláns szülésen.

#13: - Ön biztosan férfi. Az ambuláns szülés nem gőg. A nő szülésélménye sem gőg. Ha a nő szülése kényszerhelyzetekben, megalázva folyik le, akkor nagy esély van rá, hogy a másodikat már nem vállalja. Az orvosok kapactiása egy ilyen kérdésben nem lehet mérvadó.

 

#13: -

Az hogy az anya hogyan éli meg a szülést nagyon is hatással van a újszülöttre! Ez nem "gőg"! És az, hogy az egészségügyben jelenleg milyen minőség "ellátás" van mind technikailga, mind emberileg!!! azt inkább ne feszegessük! Az én véleményem az, hogy az az anya aki komplikációmentes szülés után az egészséges gyermekével haza szeretne menni az eldönthesse azt szabadon, hogy megy vagy lelkileg úgy érzi szakszerű segítségre van szüksége az első napokban és marad! (amúgy erre ugyan úgy nincs idejük az orvosoknak, ápolóknak, nővéreknek stb!)  Én személy szerint úgy vélem az otthonom nyugalma, melegsége, ismertsége és kényelme sokkal pihentetőbb mint egy sokszor zajos kórházi szoba esetleg többedmagammal egy légtérben.  (lent egy hölgy le is írja az ezzel kapcsolatos tapasztalatait!

#13: -

szerintem a kettő nagyon nem választható szét-hiszen tudjuk,hogy a baba is úgy tudja hónapokig,hogy az anya a szerves része...;-)

#13: -

"(...)jó lenne, ha végre az újszülött kerülne a középpontba és nem folyton a szülő nő és az ő szülés-élménye."

Oóóóó, én a doldognak anyafelőli végén egyfolytában úgy éltem meg, mintha minden a gyerekemről szólna, ami egyáltalán nem baj, örülök, hogy ennyien és ennyire vigyáztak rá, csak közben én, a kismama a minket kiszolgálók szemében holtsúly voltam, a természet kitolása, amiért ilyen kezdetleges módon oldja meg az élet folytonosságát: egy hülye nő van a gyerek körül...:)

Amúgy a kettő: anya és gyermeke élménye szét nem szálazható. Ami nekem rossz, az neki is.

#13: -

Az újszülött már így is középpontban van. Az a baj, hogy az anya igényei sokszor magasról le vannak potty... Ezt én is megtapasztaltam saját bőrömön... Ebben az országban az anyákba belerúgnak sokszor fizikai és lelki szinten egyaránt (fizikailag beléjük könyökölnek, "kitapossák" belőlük a gyereket előnytelen pozícióba kényszerítik... és még sorolhatnám, mennyi kellemetlenséget kell elviselniük az orvosok és a személyzet gőgje miatt, akik nem látják a szülő nőben az embert. Elég volt!

#13: -

Az a helyzet, hogy az egész rendszer rossz, de nem lehet csak egyetlen láncszemet megváltoztatni. Igazad van, tapasztalt szem kell az újszülött "észleléséhez", és támogatás az anyának. Ezzel együtt, ma is, amikor az anyák egy része a 3. napon hazamegy, úgy ér haza, hogy szinte semmilyen segítséget nem kapott a kórházban, és otthon sincs neki túl sok. Szülészeten dolgozom, és frissen hazament újszülöttek családjának segítek. Látom, tapasztalom. A nagy kórházi osztályok alkalmatlanok arra, hogy jatrogén ártalom nélkül valósítsák meg a kisbaba és az új anya ellátását. Már a több ágyas szobában való lét, az apa kirekesztése, az "egy kaptafára" való ellátás is gondot okozhat, ami később, otthon csapódik le, és szoptatási problémákhoz (is) vezet, ráadásul az anya úgy ér haza, hogy egyáltalán nem érzi magát kompetensnek.
Amúgy a harmadik napon elbocsájtás szerintem a legnagyobb marhaság: ekkor sárgul be a baba, ekkor történik meg a tejbelövellés, ami átmeneti szoptatási nehézségekkel járhat. És ezen a napon az anya azzal van elfoglalva, hogy vadássza a saját és a baba záróját, pakol, csomagol, apa tűkön ül, takarítónő már kirakná őket, gyerek üvölt. Talán ha fél nap múlva hazaérnek. Ha azt az anyát, aki a hazamenést választja szülés után, már az első nap felkészült gyermekágyas nővér várná, és a kritikus napokon meglátogatná, akkor mindenki jobban járna. Nem hiszem, hogy ez többe kerülne, mint a kórházi ápolás.
És még valami. Sheila Kitzinger idéz egy anyát a Miért sír a baba? című könyvben. Az anya lejegyezte, hogy hányszor zavarták meg a nap folyamán az anya-baba kettőst (lázmérés, takarítónő, kisvizit, nagyvizit, látogatók, kaja, fürdetés, gyerekorvosi vizit, új paciens érkezése, vérnyomásmérés stb. ) Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor már ez is elég ahhoz, hogy lássuk: a kórházi rendszer súlyos zavart kelt a baba-mama összehangolódásban, az igény szerinti szoptatás is szinte lehetetlen, hiszen a "beteg" alkalmazkodik  mindig.
Szó sincs gőgről. Éppen az újszülött sínyli meg ezt a helyzetet. Hidd el, ott vagyok, minden nap.

#13: -

Hehe, még ha szoros lenne a megfigyelés... Egyik szülésemnél sem különösebben foglalkoztatta a személyzetet (sem a dokikat, sem a nővéreket) hogy mi van velünk. Pedig...
Ez az egész jelenleg csak arról szól, hogy a kórház úgy kaphatja meg a teljes zsét az OEP-től, ha benntartja a mamát a babával. EZEN kell változtatni, és tuti nem kötözködnének a kórházban többé.

#13: -

Szerintem az újszülött (is) kp-ban van... "...ha végre az újszülött kerülne a középpontba és nem folyton a szülő nő és az ő szülés-élménye." .... Nem gondolod, hogy a jó szülésélmény befolyásolhatja a következő kistestvér érkezését?! Én ismerek olyan nőt, akinek szörnyű volt az 1. szülése, nem is kap kistesvért a 2 éves fiúcska.... ismerek olyat is, akinek "kellemes" volt (már ha szülés esetében lehet ilyet mondani), s 4 gyermek Édesanyja most. Hm?!