Hiszek abban, hogy Stur osztrák ügynök volt, a pánszlávizmust hazugságokra "alapozták", mert a Felvidéken semmiféle szláv állam az Árpád -féle fehér magyarok megjelenése előtt. Nagymorávia sosem létezett, mert a morva állam frank uralom alatt állt és délen a Száva folyónál terült el a mai Belgrádig. Pozsony mellett semmiféle csata nem volt, mert Brezalausburg a mai Klagenfurt külvárosa, egykori frank központja volt Karinthiának, tehát Stúr tévedett, amikor elhitte, hogy Brezalauspurc Pozsonnyal azonos és ennek alapján a csehektől vett ötletekkel morva birodalmat képzelt a Dunától északra, ami teljesen megfelelt a Habsburg uszításnak. A mai szlovákok egy keverék nép, a nyelvük nagyjából a szkíta /szarmata uralom alatt álló lengyel síkságról érkezett, ami a magyar lengyel testvériség alapja a mai napig, és sohasem "Moráviából". Az osztrák uszítással le kell számolni és Stúr osztrák pénzen támogatott pánszláv propagandáját (nyereg alatt puhított hús, hogy az erdőlakó szlávok tanítottak minket mezőgazdaságra, hogy mert lóháton közlekedtünk, barbárok voltunk, stb.) a magyarokat illetően le kell járatni. Ez a békesség alapja éspedig megkerülhetetlenül. A jövőben a történelmi tényeknek mindig helyet kell adni és a magyarok gyökereit védeni és mélyíteni. Geönczeöl Gyula

#54: - Kedves Gyula!

Pár dologban tévedsz. SZerintem a szlovákok a németek elől menekültek az Elba keleti partjáról a felvidékre, mi pedig befogadtuk őket. megtarthatták a nyelvüket - ellentétben az írekkel és a walesiekkel, sohasem volt nálunk olyan utasítás a nyilvános/hivatalos épületekben, mint: "Szlovákul beszélni és a földre köpni tilos" Ez Franciaországban a breton vidékeken volt: "Bretonul beszélni és..."

Már Vajay Szabolcs a Der Eintritt des ungarischen Stämmebundes in die europäische Geschichte (862-933) ( http://mek.oszk.hu/08900/08903/ ) című könyvében megírta, pontos korabeli forrásokra hivatkozva, hogy Szvatoplukot a magyarok helyezték a pozíciójába.
Zathureczky Miklós pedig analizálta a korabeli dokumentumokban szereplő túróczi dűlő-neveket. LEgnagyobb részük magyar, pár német és elvétve volt szláv. A dűlő-neveket nem fordították e latínra, így ezek alapján lehet megállapítani  a korabeli lakosság nyelvét.