Pallas Nagylexikon 1893-1897

„Mikor az akác a múlt század végén ismeretes lett, azt a reményt keltette, hogy rendkívül gyors növekedésénél és igénytelenségénél, továbbá a jeles faanyagnál fogva, melyet szolgáltat, egyike lesz a legértékesebb erdei fanemeknek. Ezt a reményt azonban az akác, mint ezt az azóta mindenfelé tett tapasztalás bizonyítja, nem váltotta be. Az akác ugyanis nem alkalmas erdei fának, mert a kölcsönös beárnyékolás terhére van és túlszárnyaltatva, elcsenevészedik, a talajt kevéssé árnyékolja be, miért is az kizöldell, befüvesedik, mi igen hátrányos, és csekély lombja lévén, a talajt nem javítja, sőt falrétegét nagy mértékben kiéli. Azért tehát az akácot csak ritkán és jobb fanem hiányában ültetik erdőhelyre, hanem vagy szabadban nevelik mint sudaras fát, botfát vagy sarjsövényképen, vagy pedig kisebb; mintegy hézagpótló ültetvényekre, például kiaknázott kavics vagy agyaggödrök, száraz, mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földdarabok, homokos területek, lejtős helyek, vízmosások stb. befásítására használják.”

Forrás: http://www.kislexikon.hu/akac.html